Ha mindig ez a vége, hogyan ne veszítsem el a bizalmamat?

Volt egy évtizedes hosszú kapcsolatom amit sikeresen együttes erőkkel tönkretettünk.Volt minden amit el lehet kèpzelni,nem tiszteltük egymást.Megcsalásra csak hajlottunk az az egy nem volt.

Utána együtt voltam egy megfontolt pszichopatàval, utàna egy nárcisztikus önelègült életművèsszel,utàna egy tapasztalatlan érzèkeny sok lelki problèmàval küzdő sráccal.A közös mindegyikben,hogy egyik nap mèg részesei az èletemnek,minden szabadidőm a kapcsolatnak szentelem,(van hobbim célom is)mikor megérzem hogy nem nyújt akkora katarzist mint az első nagy szerelem,akkor tesztelgetni kezdem a kapcsolat erőssègét,vágyom valami biztonsàgos szeretetre.De nem gondolom,hogy ez valódi játszma lenne inkàbb csak gondos megfigyelès,és óvatosan jelzem is mire vàgyom szóval tiszta sor,mivel nincs kötelező jellege,manipulàciója.Ezt az érzèst nem kapom meg konkrétan mire is gondolok :egyik sem fèlt,nem hiányzom,nem udvarol,nem mond szèpeket,nem beszèlgetünk óràkig,nem figyelmes,nem lovagias,nem jut eszèbe segíteni olyan dolgokban ami neki nem is erőfeszítés,nem törekszik több időt együtt tölteni stb és pedzegetni kezdem a szakítást,amibe kivétel nélkül első szóra önkènt dalolva ès elsunnyogva nèhàny hónap után sorba eltűntek az illető srácok.Az gondolom mostmár minden lelkesedés kihűlt belőlem ès nagyon kell bizonyítani annak az illetőnek akiben megmernèk bízni.Talàn túl naiv voltam ,sokat vártam pàr hónap utàn?Mit tegyek hogy huszonèvesen ne ègjek ki emiatt?