Mi lehetett az oka a szakításra?

19 éves vagyok, volt párommal (26) 3 évig és 10 hónapig voltunk együtt. Nekem ez volt az első, neki a második, előttem lévő csaj megcsalta őt. Mi meg távkapcsolatban voltunk de 2 hetente találkoztunk, együtt aludtunk, plusz sokat jártunk programokra. Igazából minden tökéletes volt. Soha nem veszekedtünk, mindig mindent meg tudtunk beszélni. Amikor csak tudtunk, kommunikáltunk, akár írásban, vagy szóban. Mindenben megegyeztünk, jól éreztük együtt magunkat. A jövőképünk is azonos volt, és már az összeköltözést fontolgattuk. Ő keményen dolgozott, sokat túlórázott, hogy minél hamarabb össze tudjunk költözni, és éppen azért, hogy ne csak ő vegye ki ebből a részét, érettségi után egyből munkába álltam én is, és mellette 2 hetente hétvégén suliztam (ekkor aludtam nála, mert direkt az ő városában kerestem sulit). Szóval készültünk a közös jövőre, tele voltunk tervekkel idénre is. Egyszerre csináltunk jogsit, ő vett kocsit (én is adtam bele egy százast).

Szépnek ígérkezett minden.

Aztán decemberben kezdett egyre kevesebbet írni nekem. Mindketten elfáradtunk, a karácsony miatti hajtás a munkahelyeinken jócskán lefárasztott minket, ezért minden eddiginél kevesebbet tudtunk beszélni. Éppen ezért megszerveztünk szilveszterre egy wellness hétvégét, hogy több napot is tudjunk kettesben lenni.

Mindketten lelkesen készültünk, már mindent megterveztünk. De a kocsija tönkrement 2 héttel előtte, és nem lett volna kész az útra. Emiatt "bedepizett", és elkezdett nem válaszolni arra, amit írok. Minden nap, fokozatosan távolodott el, úgy kellett belőle kihúzni mindent, miközben próbáltam a lelket tartani benne, nyugtatni, hogy megoldjuk kocsi nélkül is. 3 nappal az út előtt már egyáltalán nem írt semmit. Csak látta, olvasta, de nem válaszolt. Én meg kezdtem bestresszelni ettől. Aztán egyik hajnalban csak annyit írt, hogy ne hagyjam magára, ne hagyjam el. Másnap letiltott mindenhol és a hívásaimat is némította. Aztán e-mailben írt egy üzenetet, hogy részéről vége, ennyi volt, bezárta a kapukat és nem fogja kinyitni nekem.

Teljesen összeomlottam. Nem aludtam egész éjjel, aztán hajnalban hirtelen felindulásból felszálltam az első vonatra és elindultam hozzá. Aznap már rég ott kellett volna lennünk a hotelben. Nem volt otthon. Nagy nehezen elértem, de azt hazudta, hogy az anyjával mentek wellnessezni (aztán később kiderült, hogy egyik ismerőséhez ment el, mikor megtudta, hogy ott vagyok, ja és kocsival). Újabb összeomlás. Nekem meg pénzem sem volt hazajutni, mert hajnalban csak fogtam a cuccom és gondolkodás nélkül elindultam.

Annyira összetörtem lelkileg, hogy kórházba kerültem (pszichiátriára), és ott voltam 18 napig. A szakítás után teljesen sötét volt minden elvesztem, nem találtam a helyem, nem tudtam, mi lesz most velem, és ami leginkább kínzott, hogy nem értettem, miért történt ez... Nagyon nehezen sikerült vele kapcsolatba lépnem, és akkor azt ígérte, hogy ha kijövök onnan, visszakaphatom, megbeszélünk mindent. Aztán elkezdett dobálózni velem. Egyszer letiltott, máskor ígérte, hogy nem fogjuk elveszíteni egymást. Aztán a "szeretlek, visszakaphatsz"-ból lett a "maradjunk barátok", amivel beértem volna jobb híján, de aztán a kommunikáció is minimalizálódott. Legutóbb azt mondta, semmit nem jelentek neki csak azért beszél velem néha, hogy ne nyírjam ki magam (volt azóta kísérletem rá).

Ja, egyéb infó, csajozik, van új kiszemeltje, minden szuper nála. Programokra jár, boldog felszabadult. Vett azóta másik kocsit is, a régit eladta kemény 50 ezerért az első jelentkezőnek, csak szabaduljon tőle. És még mindig nem értem az egészet. Nem hajlandó magyarázatot adni. "Szerettelek. Nem akartalak elveszíteni. Csak annyit kértem, hogy ne hagyj magamra." Vajon miért indultam el amint tudtam?!

Valaki esetleg érti ezt? Vagy valakivel történt hasonló? Lassan 5 hónapja nem láttam... Borzasztóan hiányzik, még mindig szeretem. Suliba sem tudok így normálisan járni, mert nincs hol aludnom, és nem tudok hazamenni.