Szakítottatok már olyannal, aki titeket még szeretett? Ha igen, mi volt az ok?

Nem föltétlenül hiszek mindenféle "szerelemben", sokan összekeverik ezt a vággyal vagy társfüggő ragaszkodással, csak úgy akarnak valami párkapcsolatot végre, hogy legyen valaki velük, mert cikinek érzik a szingliséget, vagy akarnak szexelni. Nem egészen tudom komolyan venni azt, ha valaki azt állítja, hogy szeret. Kevés ember van, aki a viselkedésével igazán éreztetni tudja ezt, aki meg azt mondja, hogy szeret, veled akar lenni, az nem sokat jelent.

Volt valaki, akivel összejöttünk (az első randi után) és nagyon hamar belevágott a közepébe, még alig ismertük egymást, de már szerelmet vallott, idealizált engem és a kapcsolatot, a közös jövőnkről beszélt, stb. Nem tudtam komolyan venni az egészet, már az elején furcsálltam ezt a sietséget, de nem mertem megmondani, aztán közöltem, hogy ez elég gyors. Azóta már cinikusabbak kezelem az ilyen "első látásra szerelmes" embereket. Nem tudom, hogy egyáltalán lehet-e ezt szerelemnek nevezni, vagy minek, de nem is igazán illettünk össze, ezt utólag ő is belátta.

Kérdező,gondolom ebben a helyzetben vagy.A kérdésedből az tünik ki,hogy neked ez valamiért mégis nehéz.

Elárulod nekünk ,miért szakítottál? Már nem szereted?