Ha így érzem még ne szakítsak?

"Annyira szeret engem és annyira jó ember, nem tudom elengedni, belehalnék a hiányába"

Nekem ebből az jön le, hogy nem szereted, hanem inkább a biztonságot szereted, amit nyújt neked a szeretetével és a személyiségével.

A problémákat meg lehet oldani, persze kérdés, hogy milyen jellegű problémákról van szó. De ha már csak megszokás és kötődés van, akkor szerintem el kell engedni a másikat.

Kötődsz hozzá, és ő a legjobb barátod, ráadásul ő még szeret is téged.

De te nem vagy teljes ebben a kapcsolatban.

Én is így vagyok. Én tuti nem szakítok. Jobbat úgysem találok, max csak újat, aki megint meddig lesz izgalmas?? Nem is keresek mást, de ha jön valaki az életembe, akkor nem fogom visszautasítani, azaz szeretőm lesz, és megcsalom majd a páromat. Mi már beszéltünk erről, utalgatás szintjén, de ő teljesen elutasítja a kikacsintás minden formáját, amit meg is értek.

Én nem tudom elképzelni, hogy valaha is lehet teljesen monogám kapcsolatom. A mostani párom viszont a legjobb, akivel családot alapíthatnék. Szóval remélem nem fogom tönkretenni az életét azzal, hogy teljesen mások az igényeink. Nagyon kedvelem őt.

Utolsó, ne légy kérlek ennyire aljas!

Hasonló lehetek, mint a te párod, hát ha ezt tudnám, hogy így érzel, nem akarnék veled lenni.

Ennyire nem lehetsz önző...kérlek szépen adj esélyt neki, hogy megtalálja a megfelelő partnerét, mert te nem vagy az.

Ő miért nem választhat jobb életet? Azért mert neked így kényelmes? Te jó ég...el sem tudom képzelni, hogyan lehet valaki ennyire gonosz.

De mi van akkor, ha nincs a kérdezőben (vagy bennem, #2 vagyok) több?

Úgy értem: vagy alapvetően rendellenesen működik a kötődésért felelős részem. Vagy pedig rosszul tanultam meg, rossz mintáim vannak a kötődéssel kapcsolatban (ez utóbbi nyilván rendezhető lenne, de erre utaló jelet még nem találtam).

Ennek következtében csak annyit tud jelenteni számomra a kötődés, hogy együtt vagyok valakivel, akivel könnyebb az élet. Azaz végeredményben tökmindegy kivel vagyok együtt, valakit meg kell bántanom. Akkor én pedig már szeretnék picit önző lenni 🙂

A picit önzés, és az, hogy egy életen át az arcába hazudsz (megcsalások titkolása, "szeretlek" kimondása, stb) azért egy kicsit más.

Játssz tiszta lapokkal!

Elmondod, hogy neked ez az álláspontod, és majd mond rá valamit. Az is benne van, hogy emiatt egyedül maradsz...akkor egyedül maradsz. Be kell vállalni, nem sunnyogni.

Nehéz, de az érzés, hogy tisztességes maradtál, kárpótol.

Utasítottam már vissza egy férjezett nőt, aki konkrétan a szemembe mondta, hogy tök jó lenne velem lefeküdni párszor. Ráadásul szerintem nagyon is jó nő. Ráadásul én kb átlagos vagyok, szóval ha nincs barátnőm akkor nincs lehetőségem szexelni, ekkor pedig már sok hónapja nem volt barátnőm.

Mégis elutasítottam, és tök jó volt utána a tükörbe nézni, hogy igen, tartottam magam az elveimhez.