Mivel foglalnád el magad a helyemben? Túl vagyok egy se veled se nélküled több éves kapcsolaton, és jelenleg barátaim sincsenek

Elkezdtem sportolni,emiatt olyan közösségbe kezdtem járni, ahol jó barátokra tettem szert.

30n

tanulj meg egy idegen nyelvet angol, német ha nagyobb kihivás kell akkor francia spanyol orosz vagy koreai (a legkönnyebb kelet ázsiai nyelv mind az írása mind a nyelvtana egyszerű + megtanulsz egy idegen keleti kulturát)

vagy tanulj meg valamilyen hangszeren játszani

kezdj el barátkozni más lányokkal még ha csak ilyen pár szavas beszélgetések de az is megteszi

még ott a rajzolás tájképek állatok emberek tárgyak stb

ja igen és a sport

Az egyedüllétről annyit kell tudni, hogy így ugye nem vagy kötve senkihez, tehát szabad vagy minden tekintetben. Ki kell ezt használni!

Nekem a pozitívumok azok voltak, hogy nagyon sokat tudtam foglalkozni magammal. Számomra ennek a kisebbik része volt az, amiket már korábban említettek, mint új hobbik, tanfolyam, stb... sokkal fontosabb, hogy ilyenkor fénysebességgel formálhatod magadat, a személyiségedet. Azaz ilyenkor sokkal képlékenyebb ag agyunk, fogékonyabbak vagyunk az új behatásokra. És mindenképp érdemes ezt tudatosan kezelni. Tehát ott van pl a sok gyermekkori sérelem, rossz beidegződés, helytelen viselkedésminta. Nyilván amikor kutakodtam, akkor nem ezeket akartam csinálni, hanem csak én is elfoglalni magam, fejleszteni magam, de utólag el tudom mondani, hogy mi volt fontos és eredményes.

Tehát az a lényeg, hogy ilyenkor lehetőséged van kijavítani a hibáidat, magad értékrendje szerint formálni magad, kialakítani a saját életfelfogásod, összességében az, hogy alapot adhatsz az önmegvalósításnak.

Hogy ehhez mi kell?

Nyilván akarat és elszántság abban, amit tenni akarsz.

Hogy honnan jön, hogy mit szeretnél tenni? Én az ösztöneimre hagyatkoztam, namár persze tudatosan. Asszertivitást használtam a magammal való kommunikációban. Megfigyeltem a gondolataimat, érzéseimet. Útóbbiak jelzések az elménk-ösztöneink felől. A szökségleteink generálják az érzéseinket. Egy kielégített szükséglet pozitívat, egy kielégítetlen pedig negatívat. Ha felismersz egy érzést, és össze tudod kötni azt egy szükségleteddel, akkor már könnyen tudsz koncentrálni magadra, könnyű összerakni, hogy hogyan érj célt. És végeredményben az egész egy tanulási folyamat, és a pozitív részét mindig a megvalósítás felé vezető út adja (egyszerű ugye, hiszen mikor kielégül egy szükségletonk, akkor helyébe hamar egy új szükséglet kerül prioritásba, Maslow piramisa jó példa erre)

Ami viszont negatívum az egyedüllétben, hogy én pl nagyon nehezen viseltem, hogy ezredszer próbálkozom, de nem jutok közelebb a szükségletemhez.

Nekem társra volt szükségem, és mindenre, ami vele jár, az összetartozás, intimitás, szex, izgalom, kötődés...

De mivel mindig tudatos voltam magammal, ezért esélyem sem volt célt téveszteni. Hiszen egyértelmű, hogy ismerkedni csak úgy lehet, ha pozitív vagyok és nyitott.

Szóval megcsináltam magamnak azt, ami boldoggá tesz, olyanra formáltam magam, amivel a legtöbb hasznot termelhetem magamnak, mindezt úgy, hogy teljesen önmagamnak érezhessem magam.

Ha úgyvesszük ez egy életoptimalizációs folyamat volt.

Ami aztán persze sosem érhet véget, az élet arról szól, hogy problémákat oldjunk meg (illetve ha épp nincs ilyen, akkor mi magunk gyártunk egyet). Viszont párkapcsolatban berögzülnek a felek, egymásra hangolódnak, és elvész a lehetőség az önmagadfal való foglalkozásra, vagyis pontosabban nagyon belassulnak a változások, meg maga az akarat a változásra.