Hogyan lehet túltenni magad egy 10 éves kapcsolaton?

A bántalmazó kapcsolatba fogsz belepusztulni, nem egy részeges görény hiányába.

Menekülj, amíg lehet! Ne kötődj hozzá, a lelki sérülés ugyanolyan rossz, ha nem rosszabb, mint a fizikai!

Ilyenkor nem számít, hogy 10 napja vagy 10 éve vagy vele. Menj, amíg engedi... Ha legközelebb bever jét egyformát a szemed alá, vagy kiüti egy-két fogadat, akkor sem hagyod ott?!

Szülők? Rokonok?

Valószínűleg kifogtál egy nárcisztikus személyiségzavaros pasast. Ezzel egyetlen egy dolgot tehetsz, az pedig a no contact szabály. Azaz megszakítasz vele minden kapcsolatot. Ha együtt éltek, elköltözöl, nem adod meg az elérhetőségedet, letiltod, telefonszámot cserélsz stb.

Sajnos ezek a nárcisztikusok annyira manipulatív személyek, hogy a drogfüggőséghez hasonló kötődést alakítanak ki a partnerükben. Ezért érzed azt, hogy nélküle nem bírod ki.

De lényeges, hogy ezért ne haragudj saját magadra, mert áldozat vagy. Az ún traumakötődés sajnos ilyen.

Azaz folyton csesztet, gázláng* manipulációt folytat, elbizonytalantít, megaláz stb, majd néha 'dob párdzem cukorkát' amitől úgy érzed, mégiscsak szeret.

Elárulom. Annyira szeret téged, amennyire energiaforrásként ki tud használni. Ezek képtelenek a lelki intimitásra és az asszertív emberi kapcsolatokra.

Én a helyedben azonnal kilépnék a kapcsolatból és no contact.

Fájni fog. Nem áltatlak. De a foghúzás is fáj, 5 percig, de véget vet akár többhónapos folyamatos fájdalmaknak. Ez is ilyen. Először szar, de hétről hétre jobb lesz. Kezded majd visszanyerni az önbecsülésedet, kezded látni, hogy sokkal jobb még egyedül is, mint egy ilyen szörnyeteggel.

*gázlángolás: egy film címe alapján (Gas lighting, Gázláng) kapta a nevét a pszcihológiai bántalmazás, amikor valaki úgy viselkedik a másikkal,mhogy azt elbizonytalanítja, hogy az illető már saját magában is kételkedni kezd. Zsákutca, hidd el, ebből menekülni kell.

"Szeretem de nem bírok tovább vele lenni,de belepusztolok ha nincs velem,hiányzik."

NEM FOGSZ BELEPUSZTULNI!!!!!!

Tudom, így voltam én is, csak engem vert is.

Elmentem tőle, nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy visszamenjek, de NEM!, mert mindig eszembe jutott a verés.

Hiányzott is egy darabig, nem a verés nyilván, hanem a szép pillanatok.

Most már nem hiányzik, sőt, a hideg ráz, ha rágondolok, és ahogy realizálom, hogy mit is csinált ez az ember velem, el vagyok hűlve magamon, hogy annyira féltem tőle, hogy hagytam!

Hiányozni fog, fájni fog nagyon, de menni kell, belehalni NEM fogsz!