Hogy lehet azt elfogadni hogy akit szeretsz, bármit megtennél érte, kiszeretett belőled? Hogy már nem látja a közös jövőt?

Fiatalon azt gondoltam, hogy micsoda igazságtalanság, de már tudom, hogy nem tehet róla egyikőnk sem, valaminek vége szakadt, el kell békében engedni egymást.

Nem kell sem őt, sem önmagunkat ostorozni és hibáztatni.

Emelt fovel.

Hidd el, utolag majd belatod h akkor ennek igy kellett lennie. Csak most meg nem ertjuk a mierteket.

Elképesztően nehezen. Hasonló cipőben vagyok.

Hónapokkal korábban még együtt terveztük a közös lakásvásárlást, most meg vége. S akkor nézel, hogy X év elment az életedből és zsákutca. Kezdheted elölről a tapogatózást, a szokásos randikoroket...

És nincs más vigasz, minthogy még bánni fogja, hogy eldobta, aki szerette, mert éppen volt pár nehéz hónapotok.

El kell fogadnod, hogy nem mindenki gondolja úgy, hogy X év után már akármi van, az első hogy megoldjuk és nem rögtön lelèpünk.

28/F