Miért törvényszerű, hogy szakítás után annak a két embernek már biztosan nem lesz dolguk egymással a hátralévő életükben?

Pofon egyszeru. Amikor egymas mellett eltek, akkor sem tudtak olyan iranyba valtozni, hogy a masiknak "jobb" legyen. Amikor szetmennek, akkor vajon miert pont olyan iranyban valtoznanak, amire eddig keptelenek voltak? En pont az ellenkezojet tapasztaltam, amint megszunik a kapcsolat ket ember kozott, total masik iranyba indulnak el, elkezdik azokat csinalni, amit korabban a masik nem toleralt, vagy csak ritkan volt ra ido, lehetoseg stb.

42F

Nem törvényszerū, lehet, hogy vannak kivételek, de az viszont elég gyakori, hogy minimum az a probléma áll fenn, hogy ha valaki “kiszeret” a párjából és ezt közli vele majd elhagyja, akkor nagy eséllyel megmarad a másik félben egy nagy fájó tüske, ami által nem valószínū, hogy újra bízni tudna az egykori párjában, aki gond nélkül lelépett.

A kivételes esetekben a két ember valamilyen körülményes ok miatt szakított, nem azért, mert az egyikükben megszūnt volna a szerelem. Pl. elköltözött az egyik, nem tudták megoldani, hogy egy városban éljenek, a távkapcsolatot meg nen tudták fenntartani.

Arra is biztos akad példa, hogy valaki annyira merész, hogy a csalódások ellenére újra belevág, könnyen megbocsájt. Ezek ritkább esetek.

Miért lenne megbocsájtható másnak az, hogy valaki érthetetlen ok nélkül elszakad tõle, mert már nem szereti? Miért kellene az egykori párja megbízzon benne ezek után, ha pl. újra akarná kezdeni?

Az az érzésem, mintha te csak az egyik oldalról szemlélnéd a helyzetet, az egyik fél szemszögébõl. Pl. az egyikük egy instabil érzésū ember, aki egyszer kiszeret a párjából, majd meggondolja magát és újra akarja kezdeni, majd elvárja, hogy az exe is belemenjen ebbe, nem gondol arra, hogy fájdalmat okozott azzal, hogy azt mondta egykor, hogy nem szereti és elhagyta, csodálkozik azon, hogy nem akar vele kibékülni ezek után.

Mi 4 év egymàs nélkül töltött idő utàn megpróbàltuk és megint nem ment.

Ami elsőre nem megy az később sem fog.