Mit tegyek, ha már egészségügyi problémáim is vannak a szakítástól?

"Azzal nem tudok vitatkozni, hogy mindenkinél van jobb, mitöbb, ezt még tapasztaltam is. Viszont úgy érzem, senki mást nem tudnék már ennyire mélyen és őszintén szeretni, senki másnál nem tudnám már ennyire elhinni azt, hogy a sors egymásnak rendelt minket."

Rosszul erzed. Meg csak 23 eves vagy.

Hidd el nekunk, akik idosebbek vagyunk, hogy igenis letezik a legelso-legnagyobb szerelem utan meg olyan szerelem, ami mindent elsopor, ami levesz a labadrol, ami elfeledteti veled a mult fajdalmait es ami olyan izgalmas lesz, hogy eszedbe se fog jutni, hogy osszehasonlitgasd a regi szerelmet az ujjal. Csak most meg friss a szakitas es azert latsz mindent ilyen komoran.

"Az emberek egy bizonyos részének csak az első, igazi nagy szerelme lehet a legőszintébb, úgy gondolom, én is ezt a tábort erősítem." - ez butasag. Olvastad valahol aztan jol hangzott es elhitted. Ez marhasag! Ezzel a gondolkodassal csak a sajat eletedet korlatozod le. Tudod ez olyan, mint amikor valaki fiatalon vallasos es szentul hiszi, hogy soha nem fogja elhagyni a hitet, aztan tortenik valami nagyon komoly dolog es abszolut megvaltozik a vilagrol alkotott velemenye. Ahogy a hitet is el lehet vesziteni (vagy epp egy ateistabol lehet hivo) igy meg te is atelhetsz olyan elmenyeket, kalandokat, szerelmeket, hogy majd mikor visszagondolsz a mai gondolkodasmododra, akkor azt kivanod, barcsak idogepbe ulhetnel es 23 eves onmagad felvilagosithatnad, hogy ne eljen ilyen buta korlatok kozott.

Túl fogod élni.Csak nem mindegy, hogyan.

Tudom, mert nagyon hasonló dolgokat éltem át, csak én nő vagyok és idősebb.Ráadásul akit én az igazinak éreztem, eleve messze lakott és jópár évvel fiatalabb is volt.Az ország tulsó végében élt, szóval ritkán tudtunk találkozni,de mindkettőnknek nagyon fontos volt és különleges ez a kapcsolat.Mi csak egyszer vitáztunk, akkor se durván, hiszen egy rossz szót sem tudtunk volna mondani a másikra.De az volt az utolso vitánk.Sajnos győzött a távolság, még túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy megoldjuk...

Amugy a mienk is 3 évig tartott.És még mindig jóban vagyunk, de nem találkozunk,csak jó érzés tudni, hogy a másik létezik valahol és gondol néha ránk .

Pedig 20 éve, hogy utoljára találkoztunk.De még mindig nem tudtam túltenni rajta magam.

Mondjuk, nálunk az volt a baj, hogy én nem tudtam elfogadni, hogy köztünk a táv.miatt hosszú távon csak több mint barátság lehet.Ő pedig megijedt attol hogy nem tudja megadni nekem amit szeretnék..

Én azota sem tudtam olyat találni, aki iránt hasonlóan tudnék érezni.Nekem is voltak testi tüneteim is, pánikroham szerű rosszulléteim voltak.Amit te érzel fizikailag, az is lehet a stressztől, mert van, akinek a gyomra érzékenyebb.

Tudom, hogy nagyon nehéz, de azért próbálj esélyt adni másnak.Nála meg próbáld elérni, hogy barátok maradjatok.Ne szakadjon meg minden szál idönként érdeklődj felőle, lássa, hogy fontos neked és a többit bizd a sorsra.Talán egyszer még...

Amugy lehet, hogy te is a lélektársaddal találkoztál.Sajnos nem mindig érzi a másik fél is és nem mindig az a feladatuk, hogy társként legyenek együtt.

Akiröl én irtam, a távoli barátom nekem az volt.Lélektársam.

De amúgy érdemes lenne szerintem kivizsgáltatni magad, addig nem lehetsz benne biztos, hogy lelki oka van.

Ne hagyd el magad, attól sajnos csak rosszabb lesz.Ha még van dolgotok együtt, akkor egyszer ugyis együtt lesztek.Ha meg nem, akkor feleslegesen zárkózol el a lehetőségektől, a boldogságtol esetleg valaki mással.Mint irtam, sajnos ezt csináltam én is, hosszú évekig.Szinte belebetegedtem, látni sem akartam más férfit.És mire feleszméltem, hogy ez ígynem mehet, évek teltek el.Ha akkor kihasználtam volna az időt, biztos találtam volna olyat, aki ha nem is olyan tökéletes számomra, de attol még nagyon jó.Most meg persze azt sem tudom, hogy pótoljam, hogy tegyem jóvá, amit elvesztegettem.

Ne járj te is így, nem érdemes.

engem elgondolkoztatott, amit valaki írt a bántalmazásról.

Lehet, hogy neked ez nem így jön le, de te leírásod alapján verbálisan rendszeresen bántottad a barátnődet, ami szerinted pozitív dolog (!!) majd hónapokig elhanyagoltad a videojátékok miatt (legalábbis én a sorok között így olvastam, hogy azt csináltad).

Valami nagyon nincs rendben szerintem se.

Én örülök, hogy a lánynak volt ereje kilépni.

Nos ahogy olvastam most estél át igazán egy valódi szerelmi csalodáson.

Sajnos ez iszonyúan fájni szokott szerintem, kösd le magad legyen új hobbid olyan ami teljesen lekötti a figyelmedet, ha idegesítenek az emberek akkor ne menj sehová hanem a gépeddel kösd le magad vagy chatelj otthon meg állás nélkül mindenkivel és addig beszéld ki magadból minden érzelmeidet gondolataidat amíg úgy nem érzed hogy most már elég. Ez nem szégyen egyáltalán hanem egy szükséges rossz. ÉS szerintem dobálj ki mindent ami őrá emlékeztet ha van ruhád amit vele vettél meg azt is és bármit ami ő rá emlékeztet téged, és addig beszélj róla és próbáld meg a rosszakat és a jókat mérlegre tenni hogy ki tett bele többet kevesebbet a kapcsolatba amíg végül fel nem dolgozod teljesen. Utána már minden jobb lesz és új életet élhetsz. Viszont mível neki már más emberkéje van vond le belőle ki szeretet kit jobban.