Miért viselkedik így velem? És miért beszél úgy, mintha egy az útszéli lennék?

2 évig voltam együtt egy férfival. Együtt is éltünk. Szakítottam, de ugye egyből elköltözni nagyon nehéz, ezért adtam neki haladékot, mivel ezt a lakást én bérlem (tehát ő költözött hozzám). Szakítás után (pár nappal) ittunk együtt és...igen, undorítóan viselkedtem. Amikor le akart fektetni aludni, akkor én nekiálltam fogdosni, simogatni, amiből szex lett. Ez után még lefeküdtünk kétszer. Aztán ugye beszéltünk és közben folyton úgy viselkedett, mint egy óvodás. Pofákat vágott, grimaszolt, utánzott. Engem ez feldühített, hiszen komoly dolgokról beszéltünk. Azt mondta, oldani akarta a hangulatot, hogy ne legyen ilyen "befeszült".

Aztán arra jutottam, elmegyek én a gyerekekkel, nem várom meg, míg ő keres valamit. Nézzem még 1-2 hónapig? Nem bírnám. Minden nap egy kínszenvedés lenne.

Aztán tegnap jött azzal, hogy nem nőtt fel hozzám, elrontotta, sajnálja, sokkal reálisabban látom a dolgainkat mint ő. Hibázott. Nem békülésnek szánta. Én úgy gondoltam (mivel írta, nem mondta, így nem tudhatom), hogy gúnyolódik. Ezt le is írtam neki.

Aztán jött az este. Írta, aztán mondta...: dugjunk. Ha azt nem, szopjam le. Akkor majd ő kinyal. Legyen ez a pár nap jó. Ha lelkileg nem is, testileg. Dugjunk. De így, mindenféle kedvesség meg erőfeszítés nélkül. Odajött hozzám, hogy dugjunk. De csak mondta, tenni semmit se tett. Mi ez a viselkedés? Mivel érdemeltem ki?