Mit gondoltok erről a kettős helyzetről?

Másfél hónapja szakítottunk a barátommal, kifelé kacsingatott, mert voltak konfliktusaink. Ő is az a fajta, aki nem akar p.na nélkül maradni, ezért ha végez egyikkel, jöhet a másik. Én tudom, hogy egy kapcsolatot meg kell gyászolni, el kell engedni a másikat és utána jöhet a következő. Én jelenleg is egyedül vagyok, ő még abban a hónapban becserkészte a nőt, akivel alakult már valami. Még az is lehet, hogy megcsalt, de tagadja.

Együtt voltak, de engem folyton keresett, azóta is gondol rám minden nap, és szenved, mert nem igazán jó a nővel az ágyban. őt időközben megszerette, és irántam is érez még. Nagyon sokat beszélgettünk telefonon. Hol a sérelmek, hol a vágyak, hol a tisztázás jött elő, hogy mi miért volt. Sokat szelídült a "kapcsolatunk", ami hozzásegíthet a leváláshoz.Ám nem hagyott nyugtot azzal, hogy legyen búcsuszex, mert csak úgy tud elfelejteni. Ez borzasztó sértő valahol, és a barátnőjével sem korrekt. Nem akartam belemenni. Tudta, hogy érzek még mindig iránta és nekem is vannak vágyaim. Kihasználta. Találkoztunk, megkapta amit akart. Ez innentől az ő karmája.Én mondjuk nem gondolnám, hogy az segít felejteni, nem értem a férfiakat. Nekem most annyival jobb- nem is gondoltam volna-, hogy kiábrándító amit képes tenni egy férfi. Állítólag megszerette azt a másik nőt, de nem bírja féken tartani magát. Az egész párkereséstől elveszik a kedvet az ilyen férfiak. Csoda-e ha ezután a nők is csak arra mennek majd, hogy csupán a szükségleteiket elégítsék ki?? Ki mit gondol erről?