Mit gondoltok erről a helyzetről? Tehetek valamit?

Hirtelen felindulásból szakított, úgy indult, hogy azért, mert megváltozott és magára akar találni. Hosszas huzavona után kiderült hogy hónapokig egy szót sem szólt arról, ami nagyon bántotta.(jogosan, túl érzékeny voltam, de nem vettem észre, hogy ilyen rossz a helyzet) Mindennek én vagyok az oka, mindent rám hárít. Sokszor a szemembe hazudott, eltitkolta, hogy hol és kivel van, mindig csak eldöntötte, hogy én mit szeretnék, aztán később a fejemhez vágta, hogy miattam van ez meg az. Én meg akarok változni és próbáltam is, de a hazudozás bekavart. Ha őszinte lenne velem és a problémákat valós időben felvetné, akkor meg tudnék változni. Azt mondja, hogy szeret és én is szeretem őt. Viszont egyik napról a másikra hűvös lett, alig beszél velem, akkor is mintha távoli ismerősök lennénk és mikor felvetettem azt ami engem zavart, mindenre az volt a válasz, hogy mert én reagáltam túl. Van bármi esély, hogy észbe kap? Hagynom kellene vagy tartsam vele a kapcsolatot? Szerintem semmi értelme nem volt szakítani és úgy szeretnék együtt lenni vele, hogy együtt dolgozunk a problémákon őszinte kommunikációval. Neki elvárásai vannak. Ez fair dolog? Reménytelen az eset? Én nagyon szeretném megoldani a gondjainkat, de egyedül nem fog menni. Valakinek esetleg van tapasztalata?