Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak én vagyok ezzel így, hogy nehéz szakítani és elfelejteni? Csak én bőgök egész nap?
Igaz, aktuális a dolog, de általánosságban kérdezem. Nem tudok olyan érzéketlen lenni, hogy utáljam a másikat egyik percről a másikra. Inkább elkeserít, mint dühít, hogy neki nem jelentettek semmit a kapcsolatban történt dolgok, tett ígéretek.
Lehet, hogy rosszul vagyok összerakva, de nekem nem a düh és a bosszú az első gondolatom. Van hogy hetekig, hónapokig gyászolom. Nem tehetek róla, tudom velem van a baj, de én csak olyannal tudtam összejönni, akibe szerelmes voltam és szerettem is az összes eddigi párom.
Mindenki azt mondja fel a fejjel, ne sírjál, jó lesz stb. amikor nekem még nem jött el az az idő, hogy előre tekintsek. Csak én vagyok ennyire szentimentális?
Te magad hajszolod bele magadat ebbe a siránkozós szakításba, gyászolásba,
Nem halt meg senki, nincs gyászidőszak. Nem kötelező.
Nem arról van szó, hogy nem tudsz vagy nem tudnál, TE nem is akarsz továbblépni, teljesen jó neked ezaz állapot.
Úgy nem lehet túllépni ha egész nap ezzel van elfoglalva az ember és nem figyel másra, nem koncentrál másra, magadnak magyarázod be a dolgokat.
Ahhoz, hogy az ember túllépjen bármin is azért tenni is kell.
Nem pedig várni a csodát és sajnálni magát az embernek.
Kimozdulni, belekezdeni valami újba, valami közösségbe járni, sportolni, a hibbidnak élni, új embereket megismerni.
Az emberek többsége nem is teheti meg, hogy egész nap csak pityeregjen a volt kapcsolatán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!