Hogyan tudnám végre elfelejteni?

Két évig éltem Vele párkapcsolatban. Nem Ő volt az első férfi az életemben, de nála éreztem azt elsőként, hogy talán ezt az érzést nevezik szerelemnek. A kapcsolatunk végén rengeteg szenvedést okozott, folyamatos viták, megcsalt, hazudozol, megalázott. Rengeteg esélyt kapott, amiket el is baltázott, rengetegszer próbáltuk / talán csak próbáltam / megjavítani a dolgot. Mivel nem vagyok mazochista és tudtam, hogyha Vele maradok csak tönkre teszem magam,és nem akartam tovább szenvedni lezártam a dolgot. Nem vagyok h*lye, tisztàban vagyok vele, hogy mi a jó és a nem jó nekem. Megpróbáltam magam elől és előle is minden lehetőséget elzàrni, hogy komunikálni tudjunk, mert Ő folytatni akarta, azt mondta szeret, de mégis minden adandó alkalommal átvert. Teljes mértékig kizártam az életemből. Ennek egy éve. Tudom, hogy milyen. Tudom, hogy nem fog megváltozni. Nem vagyok naiv. Mégis folyamatosan hiányzik. A fejemben jár, attól függetlenül, hogy mennyi szenvedést okozott. Elfoglaltam magam, vannak új barátaim és hobbijaim. Dolgozom. Ismerkedem. Vagyis próbálok. Akivel utoljára ismerkedtem feltette a kérdést egy hónap után, hogy " mégis kit akarsz ennyire elfelejteni? " Pedig sosem meséltem erről. Nem érdekelnek más férfiak, nem mozgatnak meg, nem alakul ki semmi. Erotikusan sem. Mit tehetnék, hogy végre ne ez határozza meg az életem? Már nagyon bosszantó, hogy még így is szenvedek....