Nem bírom tovább, mit tegyek?

Az idő tényleg segít.

Amúgy ha látja rajtad hogy nem vagy összeszedett, akkor nem is fog visszajönni hozzád. Az embereket nem vonzza a negatív kisugárzás, de amint látja hogy jól elvagy nélküle is, szóval hogy önálló emberként is funkcionálsz, újra érdekelheted. Persze ez nincs kőbe vésve, de ha siránkozol az nem fog megoldani semmit se :) Nélküle is egy önálló, talpraesett nő vagy! Nincs szükséged másra, addig is szeresd magadat, hiszen ha ő nem fog, a családod se fog, akkor ki fogja megtenni ha nem te? :) Ezeket úgy írom, hogy én is most lettem túl egy nagyon durva szakításon, 3 év után egy elég nárciszrikus személlyel, a végén mindent kiölt belőlem, mindenért én voltam a hibás, amikor mindent odaadtam neki... Ekkor jöttem rá, hogy nem kell senki sem, csak saját magam. Nincs szükségem más emberre hogy boldoggá tegyen, én is megtehetem. Állandóan kilépek a konfortzónámból és olyanokat csinálok amiket eddig nem mertem, mert féltem már nem is tudom mitől stb... új hobbik stb. És lehet közhelyesen hangzik, de azóta tényleg megváltozott az életem. Persze időnek kell eltelnie míg te is így gondolod majd, de addig ne add fel a munkát meg a sulit, mert azt sokkal jobban fogod bánni mint a szakítást. Szintén 23/L

Felejtsd el a gyógyszert, függő is csinál belőled. Az alkohol a gátlások oldja, így csak a kontrollt veszted el a "depid" felett. Ha van lehetőséged, halassz fél évet suliban, munkában, vonulj el egyedül és hagyd magad összetörni, hagyd, hogy elvesszen minden. Mikor már csak az életösztön marad (akarat), azt ragadd meg és ne ereszd el. Figyelj rá, hogy mit akarsz, aköré kikristályosodik szépen minden, sokkal szilárdabban és tisztábban. Gyakorlatilag mintha meghalnál és újászületnél. Nem kellemes, nem gyors viszont megéri és működik.

32/f