Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom mindennél jobban szeret, de én már alig érzek iránta valamit, nem akarom megbántani, mit tegyek?
22 éves srác vagyok, a párom 21 éves lány. Pár nap múlva leszünk egy évesek.
Nagyon szerettük egymást a kapcsolatunk elején. Sajnos ez az én részemről megváltozott. A családja miatt sajnos hétvégente tudunk csak találkozni, és mivel én hétköznap tanulok egész nap, és hétvégente is van hogy kell, így nem mindig tudok hétvégente vele lenni, mert náluk nem lehet nyugodtan tanulni, és van hogy ő jön hozzám, de segítenie kell mindig otthon, ezért nem tud nálam lenni egész hétvégén.
Részemről a sok stressz ez miatt, az hogy barátokkal nem tudok bulizni menni mert nem engedi, az tiszta sor, de tanulás miatt nem tudok egyből írni, vagy nem egyből írok, és már ez is baj. Sajnos egy idő után ez megölte bennem iránta az érzéseket.
Viszont, ő egy csodálatos lány, elképesztően szeret engem, teljes szívéből, és ezt érzem is. Imád engem, rajong értem, támogat, szeret. És egyszerűen nincs szívem elhagyni, mert legutóbb mikor csalódás érte, akkor 16 kilót fogyott egy nyár alatt. És az egy 2 hónapos kapcsolat volt. Nem szeretném összetörni a szívét, mert elképesztően szeret engem, és remélem valahogy még megoldhatom ezt a helyzetet magamban, de nem tudom hogy hogyan.
Már nem érzem azt, hogy ha nem lenne velem, akkor én szomorú lennék, hogy hiányozna, hétköznap boldog vagyok, mert nincsenek szabályok, bárkivel barátkozhatok, azt csinálok amit akarok.
A párom a teljes szívéből szeret, de én már szinte semmit nem érzek iránta, csak azt, hogy nem szeretném össze törni a szívét.
Szerintetek mit tegyek?
Hát szánalomból semmiképp ne maradj vele. A szerelem mindenképp elmúlik idővel majd újra fellángolhat.
Ahogy leírtad a nődet nem igen fogsz találni hasonlót. Ha elhegyod egy idő után fog hiányozni ő is a szex is. Majd összejössz npkkel akik melletted félrekurnak, hármasoznak, dugatják magukat fúvel-fával. Mert sajnos ezekből van a több.
Ha az ember talál egy normális nőt akivel kielégítő a szex is azt nem szabad elhegyni.
A kapcsolatot pedig ápolni kell mert ugyanúgy elpusztul mint egy virág ha nem ápolják.
Teljesen egyet értek, én is félek ettől.
Az a baj, hogy attól is félek nem leszek boldog, még ha egy olyan emberrel is vagyok, aki a teljes szívéből szeret. Sajnos két külön személyiség vagyunk, az egyetlen dolog, amiért jól kijövünk, mert sok emberrel jól kijövök, mindig barátságos vagyok és vicces, sok ember szerint "szeretni való", bár szerintem az azért nem.
És az életfelfogásunk különbözik. Én szeretnék utazni, ha kell külföldre kimenni dolgozni (IT területen bármikro lenne lehetőségem). Rengeteget utaztam már életem során, sok helyen voltam. De a párom sehol szinte Magyarországon kívül. Még velem sem jött el, mert családját nem bírná itt hagyni egy hétre.
Ő szeretne gyerekeket hamar, én minnél később, vagy akár nem is.
Ő vele nem hülyéskedhetek, pedig ez lét elemem ( sajnos nem tudok felnőni tudom).
És sorolhatnám még, és tudom hogy nem lesz olyan mint ő másik, de nem tudom. Félek. Fiatal vagyok, és félek hogy csak eltelik az idő ebben a kapcsolatban, és nem vezet sehová, főleg hogy már most is ezt érzem. És nem vagyok boldog, ez a legnagyobb baj. Még gyerekként eldöntöttem mikro történtek NAGYOn rossz dolgok az életemben, hogy mindent kizárok az életemből ami elrontja a boldogságom. De nyílván nem számoltam ezzel, hogy lehet nem érzem magam mellette már boldognak, de az boldogsággal tölt el, ha ő boldog. És nagyon nem tudom mit tegyek.
Ha boldogtalan vagy és nem érzel iránta szinte semmit ne maradj vele. Egy életed van neked is. Fájni fog mindkettőtöknek a szakítás, de nincs értelme tovább így együtt maradnotok, ennek így már jövője nem nagyon van.
Mellékesen, szerintem nem normális, hogy valaki megtiltja a párjának bulizást ilyen esetben. Most miért fáj, hogy jól érzi magát a másik a barátaival?
Nem szabad felelembol benne maradni egy olyan kapcsolatban, ami neked nem jo es ennyire masok vagytok.
22 evesen meg aztan meg annyira sem.
A szakitas elkerulhetetlen lesz. Meg egy eve sem vagytok egyutt, de mar nem szereted. Joga van tudni, hogy mennyire egyoldalu ez a kapcsolat.
Dehogy szeret.
Ő biztos azt mondaná igen, de akit szeretünk, azzal nem kiba szni akarunk. Az a szeretet, amikor a másiknak akarsz jót! Nem amikor saját magadnak (mint ő a te korlátozásoddal, hisztijeivel)!
Kérdező ne félj! Neked is egy életed van, megérdemled, hogy úgy éld, hogy boldog legyen! És ha nem ez a lány az, akkor nem ő az. Ne félj szakítani, mert magad fosztod meg az élményektől, a boldogságtól, a lehetőségektől, amik várnak rád.
22 voltam, amikor 3,5 év után az akkori barátom szakított velem. Még el is akart jegyezni előtte 1 évvel, csak akkor azt mondtam, hogy ehhez még túl fiatalok vagyunk, meg nulla anyagi bázisunk volt,arra nem lehetett tervezni még.
Szar volt nagyon nyilván. Lefogytam én is 4 kilót, de kijöttem belőle. Mindenki átvészeli!
Aztán rájöttem, hogy az, hogy otthagyott, életem legnagyobb mázlija volt. Ha együtt maradtunk volna, hamar anya lettem vplna, otthon ülni, gyerekkel. Ehelyett utaztam, új hobbijaim lettek, kinyílt a világ, dolgoztam külföldön. Ezek mind nem adathattak volna meg! Remélem érted!
Igen, a szakítás kellemetlen. Rövidtávon. De hosszabb távon ő is rá fog jönni, hogy ez így jobb, mert olyan pasi lehet mellette, aki szereti. Megkapja az esélyt. Ez a legnagyobb szép gesztus amit tehetsz érte! És magadért is!
Sajnálhatod, megértem, de felnőtt nő, meg kell tanuljon megküzdeni a szakításokkal, a sorscsapásokkal, a hullámvölgyekkel, különben életképtelen kisgyerek marad. Ahhoz meg el kell engedni a kezét, be kell dobni a mélyvízbe.
30N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!