Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit kellene csinálnia a volt párodnak ahhoz, hogy ilyen esetben visszafogadd?
Nagyon elbasztam. Szakítottam a barátommal 1 hónapja, 3,5 év után. Mérges voltam rá és igazából csak valami reakciót szerettem volna kihozni belőle, mert én össze szerettem volna már költözni, többet akartam a kapcsolattól. Plusz elment nélkülem nyaralni, mikor úgy volt, hogy együtt fogunk menni, ami nagyon szarul esett. Eddig egy egyetemre jártunk, de én átmentem máshová és ez is rátett az egészre, mivel eddig szinte minden nap együtt voltunk, ugyanazokra az órákra jártunk, egész délután együtt voltunk, hétvégén pedig egymásnál aludtunk.
Szóval szakítottam vele, nagyon undorító módon. Nem hitte el, hogy tényleg szakítani szeretnék, nem vett komolyan, ami nagyon felidegesített, ezért fogtam magam és előtte felregisztráltam Tinderre és elkezdtem beszélgetni csávókkal. Albérletében laktam akkor, ő viszont nem ott tartózkodott általában, inkább vidéken volt, mint hogy velem lett volna, ez is nagyon szarul esett, hogy egyedül kellett lennem az ő lakásában, mikor semmi dolga nem volt és simán fent lehetett volna velem. Bár megértem valamilyen szinten, hiszen nem sok mindent tudott volna csinálni, mert én odavoltam 10 órában dolgozni, neki pedig semmi ismerőse Pesten. De attól még ez is rosszul esett. Szóval most úgy döntött mégis fel jön velem és ott lesz az albérletben. Összevesztünk és elmentem egy ismeretlen sráccal inni úgy, hogy őt otthagytam egyedül az albérletben, mikor azért jött fel, hogy velem legyen, várt rám éjjel, hogy mikor jövök haza. Nagyon egymásra találtunk ezzel a sráccal, jóképű, intelligens, nagyon jókat beszélgettünk. Hazaértem hajnalban, elkezdtem áradozni a volt barátomnak a srácról, hát körülbelül, hogy mennyivel jobb nála, mennyivel intelligensebb, érdekesebb, hogy a sráccal olyan jókat beszélgettem mint még soha senkivel és hogy a barátommal soha nem tudtunk beszélgetni, mert nem igazán érdekli semmi. Találkozgattam utána is a sráccal, nagyon gyorsan szerelmes lettem, a volt barátomnak meg folyton adtam a jelentést, hogy éppen mit beszélgetek a sráccal, meg áradoztam neki. Igazából rohadtul nem tudom mit gondoltam, bele se gondoltam, hogy ez hogy eshet neki, haragudtam rá és leszartam, de nem szándékosan akartam megbántani. De 1 hete rájöttem, hogy szerintem meg kellene próbálnunk újra, mert nagyon szeretem, fantasztikus ember, imádom, imádok hozzábújni, szeretni, mindig támogatott és basszus 3,5 évig teljesen jól megvoltunk, soha nem volt nagyobb veszekedésünk se. Bár semmi közös nincs bennünk, amit a szakításkor elég részletesen ki is fejtettem, konkrétan teljesen ellöktem magamtól a barátom, nem csoda, hogy nem akar tőlem semmit.
Nem értem magamat sem, miért 1 hónappal később eszmélek ezekre rá, meg úgy általában is, hogy voltam képes ennyire tudatlan, szemét lenni, egyszerűen felfoghatatlan számomra.
Előző héten nagyon magam alatt voltam, pánikrohamom volt, ezért elmentem hozzá éjjel, ott aludtam nála, vittem ajándékokat, írtam neki egy hosszú levelet (nem szerelmeset, de nagyon aranyosat, nagyon sokáig sírt rajta), de nem volt hajlandó megcsókolni, igazából megmondta, hogy nem akar tőlem semmit, ja és megismert egy nála 5 évvel ! fiatalabb lányt (a volt barátom 21 éves). De ehhez képest a szobában minden ajándékom ki volt rakva, a fényképem, a közös karkötők, párna, plüss és mutatta, hogy még mindig a pólómmal alszik. Facebookon is fent vannak a közös képeink. Nem tudom, hogy ennek van-e jelentősége.
Minden nap beszélünk, pár napja találkoztunk is, én sírva elmondtam, hogy még mindig szeretem és szeretném, ha adna egyetlen esélyt, hogy jóvátegyem, de azt mondta ezzel nagyon elkéstem, ha 2 héttel ezelőtt szóltam volna akkor más lenne a helyzet (gondolom a csajt akkor ismerte meg?), meg hogy nagyon önző amit csinálok.
Egyetértek vele, teljesen igaza van, őszintén szólva én nemhogy találkozni nem akarnék magammal, de vissza se írnék. Látszik, hogy törődik velem, akármire megkérem segít nekem.
Teljesen össze vagyok zavarodva, hogy mitévő legyek, tisztában vagyok vele, hogy nagyon elrontottam, de nem akarom a kukába dobni ezt a 3,5 évet, legalább próbáljuk meg újra, annyira szerettük egymást, nem bánná meg, mindent megtennék, hogy boldog legyen, mindenben segíteném.
Hétvégén segít költözni, kettesben leszünk, azon gondolkodtam, hogy csinálok egy prezentációt, hogy miért kéne adnia még egy esélyt nekünk. Indokokkal, emlékekkel, képekkel, videókkal.
Vagy szerintetek mit csináljak még? Mondta, hogy ő most nem tud úgy szeretni mint én őt. Kérdeztem, hogy akkor mikor tudna, azt mondta nem tudja mi lesz évekkel később, de most nem.
Azért mégis meg szeretném próbálni, ez a prezentációs dolog jó ötlet?
Leírhatjátok azt is, hogyha nem értetek azzal egyet, hogy újra össze kéne jönnünk, mert igazából tudom, hogy ezek után nem érdemlem őt meg.
De mégis, mit kellene csinálnia a volt párodnak ahhoz hogy visszafogadd?
Tényleg nagyon szeretem őt. Sajnálom, hogy ilyen későn jöttem rá.
válasza: válasza: válasza:Ez itt és most bukó. Megmondom miért... ahogy mondtad, ez derült égből villámcsapásként érte, mert a különbözőségek ellenére jól kijöttetek. Ez vagy azért volt, mert megjátszottad az eszed vagy azért, mert nem kértél/nem mondtad mi zavar. Így baromi nagy sértettség lehet benne a szakításotok körülményei miatt és rohadt nagyot csalódhatott az egészben, hogy így benézte a dolgokat. Erre jössz, hogy ja, mégse, sztornó, minden happy és nekiállsz hebrencskedni csak te tudod miért, akárhogy is a dolog úgy nézne ki, hogy te beleadsz 200%-ot, cserébe bámulhatod a savanyú pofáját ki tudja meddig, aztán akkor meg az lenne a baj. + ugye ott hagytad egy másik fasziért, sárba tiportad a csávót, világossá tetted, hogy nem lesz soha semmi, hagyjon békén. Eszerint járt el, folytatta az életét, most meg füttyentesz és arra vársz, hogy megy...
Ne várj rá szerintem, mert még ha megy is, nem mostanában fog. Csináld addig a saját dolgod nyugodtan.
32/f
válasza:Saját tapasztalatból mondom, mindegy mit teszel.
Én is nagyon elrontottam az exemmel, nálunk nem volt 3. személy, de elég csúnyán bántam vele. Kb. kierőszakoltam a szakítást. Egy héttel később jöttem rá, hogy mellette mennyire boldog voltam, és kit veszítettem el. Próbáltam vele utána beszélni, könyörögtem szinte, azt mondta, nem tud megbocsátani, valami megtört benne.
2 évig (!) próbálkoztam sok mindennel. Rengetegszer keresett ő is meg engem, szinte végig tartottuk a kapcsolatot. De nem jöttünk végül össze újra.A félelme nagyobb volt már.
Azalatt az idő alatt rengeteget szenvedtem, hibáztattam, gyűlöltem magam.
Utólag viszont levontam a tanulságokat.
Ha ez nem így történik, ma nem az az ember lennék, aki vagyok. És rengeteget tanultam az életről.
Kitartás!
A múlton már ne rágódj, nem tudod visszacsinálni a dolgokat, valamiért így kellett lennie. Oka van.
A másik sráccal egyébként mi van?
válasza: válasza:A prezentáció az cuki ötlet :)
Mit kéne csinálnod? biztos az összes be nem teljesített szexuális vágyam ki kéne hogy elégítsd onnantól kezdve🙂
Lefeküdtél az új sráccal? Mert ha igen akkor egy harmadik csajt is hoznék édeshármasra.
Ha nem akkor szerintem ki tudod ütni a nyeregből a kis tinicsajt
Igazatok van, de akkor nem tudom mit csináljak. Szeretnék a barátja lenni, de nem érzem, hogy képes lennék rá. De nem tudom elképzelni nélküle az életem.
Egyedül úgy tudnék szerintem túllépni rajta, ha összejönnék valakivel, de azt meg elképzelhetetlennek tartom, rá se tudok nézni senki másra.
Másik sráccal három vagy négyszer találkoztam összesen, csak csókolóztunk, de furcsán viselkedett, egyszer mintha össze akarna velem jönni, aztán hirtelen teljesen megváltozott, mintha nem akarna semmit és ezt eljátszotta többször is. Nem érdekel már amúgy egyáltalán ő, vissza se írtam neki.
De így egyedül meg azt érzem, hogy levegőt se tudok venni egyedül, ami irónikus, mert pánikrohamaim vannak, konkréten elkezdek fulladozni, nem kapok levegőt, felfordul a gyomrom és mindjárt hányok érzésem van. Azt érzem nem vagyok életképes egyedül, nincs senki, akire támaszkodhatnék, egyedül pedig nem tudok állni sem.
Sokat gondolkozom az öngyilkosságon is, nem sajnáltatásképp mondom egyáltalán, csak egyszerűbb lenne, mert ezt nem bírom elviselni. Nincs lelkierőm.
válasza:Nem írtál kort, de gondolom ha az exed 21 éves, akkor te is akörül lehetsz.
Szóval még nagyon fiatal vagy és még nagyon sokat kell tanulnod, fejlődnöd.
Az élet olyan, hogy ha valamit meg kell tanulnod és ha valamiben fejlődnöd kell, akkor azt "kikényszeríti", olyan helyzetekbe hoz, ahol ezeket megteheted (és ez nem csak párkapcsolati témában van így).
A jó hír az, hogy csak rajtad áll, hogy mit hozol ki az ilyen helyzetekből.
Ha tanulsz belőle, fejleszted magadat, akkor később egy sokkal jobb, boldogabb életed lesz.
A rossz hír viszont az, hogy ha nem tanulsz, nem fejlődsz, nem erősödsz meg, akkor később csak rosszabb lesz.
Évekre bent lehet ragadni egy adott élethelyzetbe, és futni ugyan azokat a köröket.
válasza:Hát ahogy beszámolsz róla, neked nem volt elég jó ez a kapcsolat, mert fele annyit sem volt veled, mint amennyit te igényeltél volna. Ezt megbeszéltétek akkor vagy azóta?
Mert ha ő azt érzi hogy valami nem oké és került téged a kapcsolatban, akkor az az érzés most is megvan nála.
Mit gondolsz?
válasza:Oké, csúnya volt a szakítás, de szerintem amúgy jogos. Az alapján, amit leírtál, ő azért a kapcsolat ideje alatt sem volt annyira oda érted, mint te szeretted volna, és a jelek szerint azért elég hamar túl is lépett a kapcsolatotokon. A leírtak alapján úgy érzem, hogy ő kedvel, mint embert, de az érzései sokkal gyengébbek annál, hogy párjának akarjon. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha most te nem szakítasz, akkor idővel ő tette volna meg.
Szerintem ilyen helyzetben amúgy is butaság visszakönyörögnöd magad hozzá. 20-21 évesen 3,5 éves kapcsolat nagyon hosszú, értem, hogy eddig ijesztő egyedül és pár nélkül lenned, de igazából hosszútávon te jársz ezzel jobban. Nem úgy nősz fel, mint a "Jani párja vagyok", hanem úgy alakítod ki a felnőtt személyiséged, hogy te önmagad vagy egy autonóm személyiség, saját elképzelésekkel, saját hobbikkal, satöbbi. Persze, ilyen fiatalon könnyű még együtt maradni valakivel, akivel semmi közös nincs bennetek, de hosszú távon ez nem működött volna, valószínűleg nem ő az, akit melléd szánt a sors. És kár is lenne olyanra pazarolnod a legszebb éveidet, aki nem akar téged. A legkönnyebben úgy tudsz ezen tovább lépni, ha megszakítasz vele minden kapcsolatot, nem mész oda hozzá sírni, nem beszélgetsz vele, inkább a barátaiddal vagy kedvenc sorozataiddal/könyveiddel/tanulmányaiddal töltöd az időd. Hidd el, idővel jobb lesz. Évek múltán meg akár barátok is lehettek, de addigra meg már te nem fogod akarni.
Amúgy, én is voltam ám mindkét oldalon. Hogy szakítottunk, pedig igazából nem akartam, és tepertem mint állat, utólag belegondolva többet ártottam, mint használtam az egésznek. Nagyon csúnyán megaláztam magam, ezek után nem is csodálom igazán, hogy nem tudott komolyan venni és ismét belém szeretni. Viszont voltam azon az oldalon is, amikor valaki tepert nálam szakítás után- kellemetlen is volt, mindig random időpontokban jelent meg az ajtóm előtt, hiába hogy barátokkal voltam vagy bármi, kikövetelte, hogy kettesben legyünk és "beszélgessünk", ami gyakorlatilag az ő könyörgése volt, hogy fogadjam vissza. Első egy-két alkalommal még egész romantikus volt, mikor már tizedik alkalommal jött, akkor már minden lelkiismeretfurdalás nélkül küldtem el a fenébe. Elérte, hogy bár eleinte sajnáltam a dolgot, és becsültem őt, amiért próbálkozik, a végére már őszintén meggyűlöltem és elegem lett belőle. Neki csak nehezebb volt túllépni a dolgon, mert folyton találkoztunk, beszélgettünk, nem tudott elfelejteni, nekem meg pont, hogy könnyített rajta a folyamatos nyomulásával. Ezt csak a te okulásodra mondom.
A prezentáció szerintem butaság. Ilyennel jött volna bármelyik exem, akivel nem akartam újból összejönni, megnézegettem volna, de egy vállrándítással elintézem. Előtted még az élet, ne pazarold az időd ilyesmire. És ne tipord sárba a méltóságod még jobban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!