Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Terhes vagyok, szakítani szeretnék, várjak még egy balhéra, vagy hogy jobb lesz a kapcsolatunk, vagy tegyem meg most?
A terhességem felénél járok, a kapcsolatunk legelején megfogant a baba (ő is szerette volna és én is). Stabil egzisztenciával rendelkezem (munka, saját autó, saját ház és lakás, a családom támogat). A babát így anyagi biztonságban tudnám egyedül is felnevelni.
A barátomról kiderült, hogy alkoholfüggő (ritkán issza taccsra magát, de minden este van benne, hétvégén még több), érzelmi terrorban tart. Múlt héten majdnem szakítottam, de adtam neki még egy esélyt, azzal ha legközelebb is agresszív lesz (nem ütött meg, csak szóbeli erőszak, de durván) akkor vége. Azóta kevesebbet iszik, és érzem, hogy kevesebbszer is kicsinyel le engem, nem balhézik, viszont ugyanúgy alsóbbrendűnek érzem magam. Szorongok azóta is egész nap, ha hazaér, begörcsöl a hasam, pedig most semmi rosszat nem csinál.
Tehát: nemrég adtam neki még egy esélyt, bár mondtam neki, hogy ezzel kifejezem azt is, hogy a kapcsolatunk szélsőségesen rossz. Ő változott a múlt hét óta, de én úgy érzem felőröl a saját feszültségem, mások is észreveszik rajtam ezt.
Szeretné a babát, szeretne engem is. Mit tegyek? Tisztességes szeretnék lenni vele, ha nem szólok, sunnyogok és nem vagyok jól.
Ha most szakítok, akkor igazából nem is adtam neki esélyt és ez nem fair.
Vagy várjak még, amíg megint előjön belőle az állat? És ha nem jön elő, ebben a szorongásban nem tudok élni.
Ha azt tanácsoljátok, hogy most vessek véget ennek a kapcsolatnak, akkor elmondanátok, így a konkrét eset ismerete nélkül, körülbelül mit mondanátok neki?
Kiderülhet, bár a tárgyhoz nem tartozik. Egy éve ismerem, nagyon kedves, intelligens, jól szituált férfiként ismertem meg, akinek a munkája is nagyfokú szociális érzékenységet igényel, önzetlenséggel és segítőkészséggel. Egy évig barátkozgattunk, aztán az első randin egymásbaszerettünk. Gyönyörű volt, sosem éreztem, hogy minden enyire stimmelne. Korábbi kapcsolataimban tudtam, nem megfelelő az idő a gyermekvállalásra. Ebben a kérdésben megfontolt voltam mindig, és értetlenül álltam azok előtt, akik úgy tesznek ahogy most én.
Most határozottan éreztem, hogy ez az út, szeretnék gyermeket vele,ő vetette fel először. El is szeretett volna köteleződni azonnal. Első alkalommal megfogant a baba. Hozzámköltözni pár héttel később tudott, az elején szép volt. Aztán elkezdtek sorakozni az azonos mintákra épülő dolgok, váratlanul, ijesztően kifordulva önmagából. Csak néztem, mint egy filmet, és nem hittem, hogy velem történik. A felismerésem után azonnal reagáltam, beszéltem vele. Nem javult, szakítani akartam, de adtam magunknak még egy lehetőséget, amivel úgy tűnik él, de én mégis rosszul érzem magam.
Köszönöm a válaszokat.
Kapcsolatfüggő nem vagyok, régen voltam, de sokat tanultam az akkori hibáimból, és már bízom magamban. Tény, hogy félek tőle, de a babámat jobban szeretem, mint amekkora a félelmem, így képes vagyok lépni. Bizonytalanná az tett, hogy nem magammal, hanem a kicsivel szeretnék jót tenni. Ezért tűrtem idáig. És korrekt szeretnék lenni a barátommal is.
Ha úgy döntesz, hogy szakítasz vele, akkor szerintem is mond el neki azt, amit ide leírtál. Hogy a viselkedése megtört benned valamit, és azóta nem vagy boldog. Vigyáznod kell a babára, és magadra is, de ebben a kapcsolatban szorongsz.
Lehet majd az élet úgy hozza, hogy tényleg sikerül megváltoznia, mert ez alatt a pár hét alatt úgysem fog kiderülni. Persze most igyekszik, de lehet fél év múlva ugyanez lesz..
Kívánom,hogy ha szakításra kerül a sor, akkor normálisan tudja kezelni, és a baba érdekeit nézze.
34N
Hat ezt egy nagyon szep rozsaszincukormazba bugyolaltad, hogy mennyire tokeletes VOLT minden, de attol meg, hogy a sz*rt egy dunsztos uvegbe teszed es felrakod a polcra, meg nem lesz csokipuding.
Most bocsi, nem bantani akarlak, de tulajdonkepp fellangoltatok egymas irant, szerintem fel eves egyutteles utan is lett volna lehetoseget gyereket csinalni.
Egyaltalan nem tudlak sajnalni. Az, hogy 1 even keresztul ismerkedsz valakivel (a leirasodbol az jott le, hogy chatelgettetek egymassal), meg nem jelenti azt, hogy megismerted.
A gyereknek pedig akkor kellett volna jonnie, ha tenyleg minden klappol, ami pedig egyutteles nelkul elkepzelhetetlen, hogy igy legyen.
Most 2 valasztasod van: 1.) bizol benne, hogy jobb lesz es nem kell egy agressziv b*rom mellett leelned az eletedet es 2.) leszel szepen egyedulallo anyuka, akinek -spoiler veszely- baromira nehez sora van, plane egy ujszulottel. Habar amilyen kibsztl naiv vagy, a gyereknevelest is gondolom egy rozsaszin-boldog cukormazas kepkent latod. Hat ezt felejtsd el, a valasok 95%-a azert tortenik, mert egy gyermek erkezese iszonyatosan nagy stresszfaktor. Te sem fogsz jol aludni, O sem, mert a gyerek orditani fog estenkent, faradt leszel es leharcolt. Igazan nem akarok borulato lenni, de szerinted ez a te aggressziv baratodnal mit fog eredmenyezni rovid idon belul? Nem azt mondom, hogy nem lenne jo apa, epp ellenkezoleg, de a stresszt gondolom nem a gyerek fogja kapni. Es az, hogy valaki jo apa lenne-e, az egy dolog, egy masik dolog, hogy szamodra milyen tars.
Lenyeg a lenyeg, nyisd mar fel a szemedet es szallj mar ki a kis cukormazas burad alol, mert az elet NEM ILYEN es most fogsz egy gyereket szulni, akit fel kell nevelned normalisan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!