Reménytelenül érzem magam. Folytonos gondolatok érzelmek törnek elő bennem és nemtudok se a magán életemre se a munkámra se az iskolákra koncentrálni. Még is mit tegyek?

Az idő befog gyógyítani mindent. Valószínűleg nem őt szánta neked a sors és ha nem így akkor máshogy lett volna vége a kapcsolatnak. ugyanolyan értékes ember vagy mint a többi attól függetlenül hogy nem tudta ő értékelni mert nem ő számodra az igazi.

Nem vagy reménytelen, és bonyolult a helyzeted. Koncentrálj a jelenre, azt éld meg, a lehetőségekhez képest próbáld kihozni belőle a maximumot; ne a múlton és ne a jövőn keseregj, mert csak a jelen létezik, alkoss valami nagyot. Most tudsz tenni azért, hogy a jövő szép legyen ; nem "majd holnap", és ami egy másodperce elmúlt, az már a múlt, hagyjad ott a múltban, nem kell beleragadni, mert nem jó; lefoglal, és igen, elviszi az energiáidat a jelenről, a jelenből; a jelenlegi energiádat viszi el, hogy fenntarts valamit, ami már nincs , ami már a múlt, ami már elmúlt.