Miért nekem kellene szégyellnem magam azért, mert átvert és ürítőlyuknak nézett?

Szóval van (bocs, volt) egy nagyobb baráti társaságom. Az egyik srác egyszer elhozta egy közös házibuliba az egyik haverját, akivel ott megismerkedtem. Ő nagyon nyomult, de inkább haverként tekintettem rá. Próbáltam máshogy is megkedvelni, de folyamatosan féltékenykedett, ha ránéztem más srácra (értsd: a látóterembe került, és nem fordítottam el a fejem azonnal), akkor idegeskedett, és azt hajtogatta, hogy ő a lelkem akarja, és más srácok, konkrétan az a típus akire bámulok (szerinte), nem érdemel meg, mert csak a testem akarják. Nagyon meguntam egy idő után, mert már olyanokat mondott, hogy nem csak azt kellene észrevenni, akire átázik a bugyi, lépjek túl az ösztönökön, ő itt van és szeret, adjak neki esélyt. Végül nagyon felidegesített, ezért elküldtem a búsba, és azt mondtam, hogy szívesebben leszek valamelyik álala gyűlölt srácnak egy lyuk, minthogy egy ilyen aljas, idegesítő szerencsétlennel legyek együtt, mint ő.

Kis idő múlva rámhajtott az a srác, aki hozta ezt az úriembert a buliba. Ő már régóta tetszett nekem, ezért elmentem vele a randira, hamar összejöttünk. Megszerettem, nagyon jó volt minden, egy hullámhosszon voltunk, és a szex is jó volt. Még a családjának is bemutatott, elvittek közös nyaralásra is. 9 hónapig voltunk együtt, amikor egyik pillanatról a másikra kidobott, és közölte, hogy végig hazudott, és szívatásból volt velem, a haverjáért tette az egészet, akit megaláztam. Azt mondta, hogy amíg együtt voltunk, csak megerősödött benne, hogy egy felszínes liba vagyok, semmi más nem voltam neki, csak egy tárgy. Én kiröhögtem, mire ideges lett nagyon, majdnem nekem is jött már, le kellett lépnem.

2 hete történt ez az egész, azóta visszahallom, hogy a társaságban lévő srácok + néhány lány rajtam röhög, hogy örökre tönkre lettem téve, aki tudja milyen vagyok, soha nem kellenék többre mint ürítésnek, beképzelt vagyok, szét lettem használva, naiv vagyok stb. Persze a szemembe nem mondják meg.

Azt is mondják, hogy nincs lelkem, mert ha lenne, akkor már öngyilkos lennék egy ilyen után a szégyentől.

Kérdem én, miért kellene szégyellnem magam? Azért, mert valaki annyira beteg, hogy 9 hónapon át képes volt játszani velem? Ő kéne komolyra olyan lánynak, aki tudja, hogy képes volt erre? Miért nekem kellene magam szégyellni? Ők a hülyék vagy én? Mert én komolyan nem értem. Még csak szomorú sem vagyok, csak meg vagyok rettenve kicsit, hogy létezik ilyen, azt hittem csak filmekben van.