Szakítás után van esély újrakezdésre?

*tényező

Én most vagyok épp válófélben. Sajnálom is meg nem is, hogy vége a házasságunknak . A férjemet mint embert nagyon sajnálom, de sok minden más már nagyon rossz tényező volt. Ezen tényezők miatt már örülök is, hogy újra egyedül lehetek, szabad lehetek. De a férjem mint társ, mint ember hiányozni fog nagyon. Hol hullámvölgyben vagyok nagyon, és sírhatnékom van, hol pedig örülök, hogy végre vége, és nem kell állandóan tűrnöm, kompromisszumokat kötnöm, s végre a magam ura lehetek. Nem tudom még, hogy a válás után hogyan alakulunk. Mintha a férjem is hasonló cipőben járna mint én. Hol a magáét mondja, hol azt kérdezi, miben segíthet. Ha visszakérdezek, hogy miért ilyen rendes, hiszen pont, hogy ő adta be végülis a válókeresetet, és láthatólag minél hamarabb túl is akar esni ezen az egész procedúrán, hajthatatlan ezen a téren, nem tud rá normális választ adni, ennyii a válasza: "Ilyen vagyok". Ha békíteni szeretném, mert én nem szeretnék válni, akkor viszont nem hátrál. Nem volt már jó 15 év után a házasságunk, de most az anyja pattintotta ki a válást, ő kezdte el a férjemnek mondogatni , hogy váljunk el, és azt mondta neki, hogy ezt addig mondja, míg tényleg el nem fogunk válni. Én is egyik reggel azt mondtam még neki, hogy el szeretnék válni, akkor ő aznap még visszakérdezett egy ilyet: "Biztosan el szeretnél válni?"-Mintha ő ezt nem szeretné. Másnap , mikor az anyja kezdte el mondani a szövegét, azonnal és hajthatatlanul válni akart, még ő ráncigált be a megyei járásbíróságra a keresetlevelet beadni, és a megkérdezésem nélkül már el is kezdte eladogatni, a számára feleslegesnek tartott közös dolgainkat, hogy neki majd a különköltözésre legyen elég pénze. Kíváncsi leszek a válás után a folytatásra majd, mert ő nagyon el akar válni, de folyamatosan azt hajtogatja, hogy békében szeretne elválni tőlem és ezzel együtt a családomtól is, és amiben tud segít, de ugyanakkor hajthatatlan is. Nem tudom.... tőlem nem tudom ezek után mit vár... jópofizzak vele.... mikor azt mondtam neki, hogy ha már ennyire el akar válni, nekem ne akarjon segíteni az egyedül élésem alatt semmiben sem, még egy villanykörte cseréjében sem, ez meg láthatóan nem esett neki jól, mintha ő még a válás után is aktívan részt akart volna venni az életemben, és segíteni akart volna a gondjaim megoldásában....de akkor miért ennyire hajthatatlan most a válás terén? Nem értem...