Egyszerűen nem tudom el engedni mit tegyek?

lépj tovább. Élvezi, hogy szenvedsz, és nézegeted az adatlapját.

Hagyd a francba.

Ugyan igy voltam a fuvezes drogozas alkoholizalas terén. Meg eret is vagtam magamon.

Ongyilkossagi kiserletek hada.

Szoval....ez ment 2 evig.

Aztan jott egy lany, aki szetrobbantotta a masik lany irant erzett erzelmeimet. Es akkor tisztult ki minden, akkor szegyelltem elotte a hegeimet.

Kemeny volt.

2 ev ures menet, onpusztitas.

Egy gyogyszered van....az ido. A masik pedig a zene. Kenytelen vagy megkuzdeni az emlekekkel. Lehet ez lesz 1-2 evig mig tulragod magad rajta.

Mig beengedsz uj lanyt “magadba”.

Probald semlegesiteni valahogy. Ne agyalj rajta. Ne ruhazd fel mar “isteni” jelzokkel. Ne szeresd. Ne imadd.

Hagyd.

Elmehetsz egy pszichologushoz is, nem szegyen.

De a legfontosabb, ne roncsold a szervezeted alkohollal meg fuvezessel.

Jon ugyis masik lany. Nyugi.

"4év neki ennyit jelentett engem nagyon padlóra tett füveztem ittam mindent tönkre tettem szinte körülöttem ő meg magasról szarik rám"

Na nehogy már még ő tehessen róla, hogy gyengeségedben tudatmódosító szerekhez nyúltál! Mit kellene tennie, sajnálatból menjen vissza hozzád? Ne haragudj, de minden pillanatban hagynak el embereket a világon, mindenki átesik ezen legalább egyszer életében!

Arról nem esik szó, hogy miért hagyott el téged vagy egyáltalán hogy ő hagyott-e el!?

[link]

Tudom mit erzel, engem 3 ev egyutteles utan hagyott el a baratom, o kis tinikkel ismerkedik, en sem tertem magamhoz a szakitas ota, ervagas nalam is megvolt.

Most meg ures vagyok, kiegtem..

Ugy erzem nem akarok mast, nem akarom, hogy jojjon valaki mas, mert o volt az az egy aki jott es ellopta a szivemet.

Amugy, rossz helyre irtal, itt senki sem fog tudni segiteni, csak a kozhelyek, hogy az ido segit, meg keress masik csajt, sportolj stb.

De butuskák vagytok... :) Térjünk vissza rá 10-20 év múlva. Mindennek oka van. Pont. Ezt talán ti is így gondoljátok, ezt nem kell magyarázni. A másik, amit meg kell értenetek, hogy nem véletlenül szakítanak veletek, annak oka van, még hozzá olyan súlyos, hogy a kapcsolat megszakítására kényszerül a másik fél. Kényszerül, hangsúlyoznám. Nem jószántából szakít senki sem, ezt sem kell magyarázni, remélem. Nem vele van a gond, nem is azt "elbocsájtott" féllel, csak az adott élethelyzetben, korban a szakító fél már nem boldog. És ezt kutya kötelessége mindenkinek tiszteletben tartani! Nincs hibás, nincs kevés ember, csak ez eddig tartott. Volt értelme, amíg szép volt, de ha nem működik el kell engedni a másikat. Lehet nem lesz boldogabb, lehet mi sem, de mindenki a saját boldogságáért felel. Így döntött, menjen, mi is megyünk. Ezt kell felfogni és tiszteletben tartani!

Érthető? Az ő döntése az övé, a mi boldogságunk meg a mienk. Szia, szevasz, ennyi volt, így akartad, hát legyen. Innentől megy a maga útján, meg mi is a magunkén. Ha boldog, boldog, hanem, nem. Én vagy mi boldogok leszünk, mert ezt akarjuk. Csőtészta! :))

Egyébként könnyen jár a pofám, elárulom, nekem is kellett pár év míg idáig eljutottam. Bárcsak lett volna vki, aki ezt így "megvilágítja" vagy mi elöttem. Nem volt senki, csak magamban örlődtem. Miért? Csak ez visszhangzott bennem. De aztán leesett. Leesett az amit előbb írtam. Az, hogy szabadon választottuk egymást, így szabadon engedni kell a másikat, hogy dönthessen arról, hogy ennyi volt.

Tudom nehéz felfogni annak, akinek friss a sebe, de muszáj felfogni, hogy ilyenkor nincs hibás. Inkább a szakító félnek van nagyobb felelőssége, mert lehet rossz döntést hozott, de erről sem tehet senki, ez már az ő sara. Tiszteletben tartva tovább kell lépni. Ez a kulcs. Nem dagonyázni benne, hogy ugyan miért, vagy mit rontottam el... Ő döntött, ez van. Bárhogy lesz innentől neki hozzám semmi köze, nekem se hozzá. Ha boldog, nagyon jó, de hogy az én boldogságomhoz semmi köze az is tuti. Majd én tudom, ő is pótolható, mint ahogy szerinte én is. Van további kérdés? Nincs. Csőcsumi, csá, meg ágyő. :))