Szakítottatok már távolság miatt?

Én egy kicsit máshogy látom a dolgokat.

Oké, persze a szerelem legyőz mindent és a távolság nem lehet akadály, ez igaz. Viszont én nagyon nehezen viselem azt, hogy nem tudok vele lenni amikor szeretnék, nem tudom átölelni, csak mondjuk 2 hetenként vagy 2 hónaponként, így kapcsolatot nem lehet építeni.

Minket is két határ választ el egymástól és nagyon jól tudom, hogyha szakítanánk, akkor az nem emiatt lenne.

Mi őszintén megbeszéltük, hogy mind a kettőnknél vannak rosszabb időszakok, amikor elviselhetetlennek és kibírhatatlannak tűnnek azok az idők, amiket nem együtt töltünk, de mindig átkűzdjük magunkat rajta. Én is amondó vagyok, hogy ha két ember szereti és akarja egymást, akkor meg lehet oldani, ki lehet bírni.

És olyannal én sem kezdenék, akiért nem akarok küzdeni a távolsággal és az idővel, csak olyannal, akiért megéri.

16 évesek voltunk és néhány ország meg egy óceán volt közöttünk. Szép volt meg minden de a távolság túl nagy volt. Pénzünk nem volt, mindkettőnk szülei furcsa alakok és egyébként sem kértünk volna tőlük olyat, hogy a másikért utazzon velünk olyan messzire.

Tehát szakítottunk és azóta mindkettőnknek párja van. Ő elköltözött otthonról, én érettségi előtt vagyok, mai napig minden héten beszélünk. A vicc az, hogy a kapcsolat 4 hónapig tartott, az pedig, hogy elfelejtsem és barátként nézzek rá fél évig :D

18/l