Szakítás után várjátok azért, hogy megkeressen?

Ha szakítok, akkor azért szakítok, mert nem szeretem a másikat és ergo az "egómnak sem tesz jót a jelenléte", szóval semmi érzelmet nem vált ki belőlem a másik fél..

Elég gyerekes felfogás, h szakítok és várom, h keressen, mert ebből akarom növelni az önbecsülésemet. Komoly értékelési problémával küzdhet az adott személy...

Mindig túl sokáig húztam a szakítást, mert féltem kimondani. Hatalmas megkönnyebbülés volt megszabadulni a másiktól, egyáltalán nem akartam, hogy keressenek utána. Egy idő után kifejezetten irritált, ha még neki álltak megmagyarázni azt, hogy egy hülye vagyok, mert így döntöttem. Aztán persze, ha látták rajtam, hogy kár a gőzért, jött a sértegetés, meg a k****zás. Soha egyik exem sem volt képes tükörbe nézni, hogy talán oka van annak, hogy leléptem.

Ez persze az én hibám is, mert egyszer sem voltam képes őszintén az arcukba mondani az igazságot, csak amikor már szakítottam. Értelme mondjuk nem lett volna, akkora arcuk volt.

Én pont ma szakítottam életemben először (eddig mindig addig húztam a dolgot, hogy én kerültem lapátra).

Nem én szúrtam most el, hanem ő, mégis jól esne, ha legalább felhívna, vagy keresne, hogy biztos így szeretném-e, de erre nincs esély.

Az exem lassan 3 éve azzal búcsúzott, "gondolkodik, de szól, mire jutott".

Nos, azóta is szól :D

Vár rá a fene, azóta már 1000km-re élek a párommal.