Járt már valaki igy?

Mármint járt-e úgy valaki, hogy nem képes elfelejteni élete szerelmét?

Mert akkor itt vagyok. Már 18 éve tart a dolog, és semmit nem enyhült. Garantálom neked, ha csakugyan ő volt életed szerelme, akkor a sírig fogod cipelni ezt a terhet. Bármilyen fogadást állok.

# 4

És nem is volt azóta senki az életeben?

Voltak, mert próbálkoztak, gondolván, ááá az csak diákszerelem volt, múló dolog, fiatalság bolondság, majd jő az igaz szerelem, és elfelejtem...

Aha. Ehhez képest 10+ kapcsolatom volt, és 2-3 hónap döglődés után mindegyik szarráment.

Igaz a mondás: valakinek a fontosságát csakis a hiányával mérhetjük legjobban. Sajnos erre túl későn jöttem rá.

Fiú vagyok. Nem is nevezném őt "exemnek", mivel sose voltunk együtt, sohase jártunk, egy csók se volt közöttünk...de a vonzalom megvolt. Ez egy hosszú és szomorú történet, és sajnos én is hibás vagyok benne, hogy így alakult. Megkerestem sok-sok év után őt, próbáltam randevút is összehozni, de még a telefonba megmondta, hogy szerinte ő nem hozzámvaló, biztos megtalálom még a páromat, és a szokásos pullszövegek. Magyarán szólva szépen körülírva azt mondta, hogy felejtsem el.

Nos ez az, amit 18 évig próbáltam, és nem sikerült. Úgy néz ki, magammal fogom vinni a sírba.