Aki járt már ex baráttal/barátnővel egy osztályba, egyetemi csoportba, munkahelyre hogyan tudta kezelni a helyzet, mik a tapasztalatok?

Mivel ez a felnőtt kapcsolatok, így egy osztályba nehezen járhattunk.

Munkahelyen volt. Profi módon kezeltük, bent megmaradtunk a hivatalos érintkezés szintjén, azon kívül meg nem kerestük egymás társaságát.

En most vagyok ilyen helyzetben, egyetemi órán. Általában nem nezunk egymásra, kerüljük egymás tekintetet. Egyébként o nem nagyon jar orara pedig kötelező lenne, lehet igy nem is fog átmenni, de nem tudom hogy miattam nem jar vagy nem ér ra. De a közös orank utan neki MEH van oraja es arra beszokott járni úgyhogy Kitudja... en nem kerülöm ot.

Eleinte nagyon rossz volt, most igy 3 hónap utan mar kezdek hozzászokni. Probalok az órán mosolyogni, beszélgetni masokkal, tehát jókedvű lenni. Erősnek szeretnek mutatkozni, pedig meg mindig megvisel mert meg mindig szeretem :( de ez van sajnos.

Nekem annyival volt "rosszabb", hogy a társaságból egy másik nővel jött össze meglehetősen gyorsan.

De összeszedtem magam, ha úgy adódott, leültem velük szemben (is), és végignéztem, ahogy összebújnak, közben meg tök normálisan beszélgettem velük (is).

Egy ideig persze nehéz volt, de elég hamar "beleedződtem" a helyzetbe.

Nekem volt ilyen. Gimiben is, és munkahelyen is.

A gimiset nehezebben kezeltem. Ő osztályeminens voilt, én kevésbé. Mindig rettegtem ha felelnem kellett, és nem is az érdemjegyért aggódtam.

Munkahelyen más volt. A barátom volt a főnököm. Éveken keresztül. (ma is együtt vagyunk de már nem egy munkahelyen dolgozunk). Nem volt gond. annak ellenére,hogy kis közösség volt kb. 1 évig nem is tudták,hogy együtt vagyunk. Ügyeltünk arra,hogy a munkahelyre ne vigyük be a magánéletünket. sikerült. Persze 1-1 lopott csók azért volt, de az kizárólag inspiráló :) jelleggel és nem mások szeme láttára.

Nekem most van egy ilyen helyzet. Közös hobbink kapcsán is ismerkedtünk meg, most meg nem nagyon tudom mi legyen - hagyjam el a hobbihoz kapcsolódó helyszínt, ahol össze tudunk futni?

Nem akarom, nagyon ragaszkodom ahhoz a helyhez, sok barátom onnan van... meg a hobbim a szívügyem is, neki csak egy hely, ahova lejárogatott szórakozni, közel sem olyan sűrűn járt oda, mint én.

Jelenleg úgy érzem magam, mint aki féltékeny, hogy elveszik tőle ezt a hobbit, ami nyilván butaság, meg gyerekes... :/