Létezik ilyen? Hogy egész életemben csak egy nöbe voltam szerelmes.

"A társfüggőség NEM az, hogy valakinek csak egyvalakiért dobog a szíve és emiatt van egyedül, mert nem kell valami silány pótszer helyette. "

Nem baj, de legalább itt is el lehetett sütni (immár 16841-edszer) ezt a divatszót.

#9, ez a beteljesült szerelemre igaz, a plátóira viszont nem. A plátói szerelem pont hogy addig tart, amíg be nem teljesül...sajnos. Azért nem múlik, mert nem tud beteljesülni.

Azt kívánom, bár legalább lett volna egy rossz kapcsolatunk együtt, akkor legalább tudom, hogy nem ő az Igazi, és nem kellene mái napig ezzel vacakolnom.

A dolognak egyetlen előnye van: mióta megtanultam zenét szerezni, a legszebb, legszomorúbb depressziós dalokat sikerült összehoznom önerőből.

Jézusom, 64%--os, állj már le a hülyeségeddel!

Bnnem is felmegy szinte a pumpA, mert valóban mára már mindenkire használja a sok értetlen proli, aki nem szakít a párjával az első problémánál..

És ezt nem én állítom, hogy így van, hogy divat lett és mindenre rá kelll mondani, hanem konkrétan pszichológiai szaklapban olvastam, erre te is ezt hajtogatod..

Olvas már utána, ha már msá szót nem tudsz megjegyezni, mert még meg is akarod magyarázni, ráadásul valóban helytelenül használod a fofalmat, ahogy már többen utaltak rá, és ez külön fel...sz.

A trásfüggőséghez 2 (azaz 2 ember kell), a társfüggő képtelen egyedül, önállódan élni, létezni, mindig amásikr ahelyezi a döntéseit, fellősségét stbstb. Jelen esetben a kérdező qrvára egedül van és él.....

Bocs az offért, off vége.

Bár tudnék hasznosat mondani, sajnos a plátói ( azaz beteljesületlen) "szerelmek" sokkal tovább eltarthatnak, mert az idealizáció, msizerint a másik "tökéletes" megmarad.

Ha sokszor fordul elő, valóban vannak bizonyos lelki okai, e egyszer legalább szerintem midnenki belefut. (Én is.)

Nálam a totális elzárás, hogy évekig tényleg ne is halld, ne is lásd, segített, megfakította az érzéseket. De ha mindig adsz magadnak belőle egy kis impluzust, ne csodálkozz, hogy nem múlik.

#16-osnak igazat kell adjak, pedig én se szeretem a kapcsolatfüggő embereket. A plátói szerelmet nem nevezném társfüggőségnek, ez a fogalom már jóval azelőtt (az ókorban) is létezett, amikor még mai, hagyományos értelemben vett párkapcsolatokról nem is beszélhettünk. Asszem pont Dante járt így Beatrice-csel.

Ráadásul a plátói szerelem az elmúlhat, ha beteljesül. A társfüggőség viszont nem múlik el soha magától, ugyanúgy ahogy a drogfüggés vagy az alkoholizmus se.

A totális elzárást próbáltam 10+ évig, mellette aktívan ismerkedtem, és volt 10+ kapcsolatom is. Szóval kipipálva, ezt is próbáltam. Bár ilyen egyszerű lenne...!