Mi van akkor ha Te már semmit sem tehetsz?

Fél éve megtörtént a szakítás. Ő mondta ki a végét, a sok veszekedés miatt. Mindketten okai voltunk a kialakult helyzetnek (volt időm, mindent átgondoltam, egyikünket se hibáztatom már). A szakítás kezdeti fázisában természetesen sokkolt a történés, nem tudtam felfogni és minden létező hibát elkövettem, hívtam, írtam, megpróbáltam rá érvekkel hatni. Találkoztunk de ekkor is összekaptunk és azóta 4 hónapja, nem kerestem semmilyen formában, kerültem is (valószínűleg ő is engem). Idővel sokkal jobban kezdtem magam érezni, szeretem de elfogadtam, hogy ennek vége. Most az élet úgy hozta, hogy fel kellett keresnem (egy régi közös munkánk miatt). A döbbenet az volt, hogy letiltotta az üzeneteim, holott az utolsó találkozás óta semmilyen formában nem kerestem. Végül felhívtam, azóta több alkalommal beszéltünk. Eleinte csak a munkáról, majd kivel mizus és a kezdeti zavar, kellemetlenség átfordult oda, hogy úgy beszéltünk egymással mint régen. A munka véget ért, így többet nincs miről beszélnünk, nem áll szándékomban keresni (szerintem a történtek után érthető miért), én már mindent megtettem. Engem az egész felkavart és ha keresne megpróbálnám vele még mindig rendezni a helyzetet. Úgy érzem ez már az a helyzet ahol nincs lépési lehetőségem.

Félre ne értsetek, a szakítás óta rendben vagyok, teljesen jó az életem, barátok, hobbik, jó munkahely. De most megint belém hasított, hogy vele lenne teljes.

Most megint bízzam az időre?