Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyi ideig fog még eszembe jutni?
Lassan 5 hónapja, hogy a volt párom szakított velem. Úgy érzem meggyászoltam és feldolgoztam, de még mindig majdnem minden nap eszembe jut valamiről... Egyáltalán nem beszélünk már vagy 4 hónapja és nyár közepén futottam össze vele utoljára teljesen véletlenül. Mégis mikor a múlt héten távolról, az autóból megláttam sétálni és kedélyesen cseverészni/nevetgélni egy nővel (nem kézenfogva) teljesen összeszorult a gyomrom és egész nap rajta kattogtam. Egyáltalán nem hiányzik már, mint társ, csak tüske maradt bennem a szakítást illetően, ami egyszerűen feltört. A szakításról annyit röviden, hogy 4 éves kapcsolat (és 2 év együttélés) után egyik napról a másikra szakított velem. Nyilván nála több idő volt ez a dolog, gondolom, de nekem ennyi jött le, mert semmi problémánk nem volt. Még az elválás előtt pár nappal a jövőnkről beszéltünk, házasságról, stb., ezért is ért teljesen hidegzuhanyként ez a dolog. A szakítás indokaiként olyanokat hozott fel, hogy túlságosan különbözünk meg hogy más az utunk, ilyesmi közhelyek és azóta sem tudtam meg a valódi okokat. Eltelt 5 hónap, azóta nem keres, egyszer beszéltünk interneten, nyár közepén összefutottunk - volt bájcsevej, és ennyi. Azóta mintha megszűntünk volna létezni egymás számára, pedig olyan nagy szerelemnek indult a kapcsolat, aztán pedig mély kötődés lett belőle... Bárki, aki ismert minket úgy gondolta, hogy egymásnak lettünk teremtve és tuti együtt maradunk. Mi is így voltunk vele és rengeteget dolgoztunk a kapcsolaton mindketten, sok-sok mélyponton túllendültünk már. Ezért is volt felfoghatatlan, hogy csak így eldobott egy ilyen szilárd alapokon nyugvó kapcsolatot, amelyben egymás társai, szerelmei, legjobb barátai voltunk egyben.
Bocsi, hogy hosszúra sikeredett, sosem tudom rövidre fogni egy kérdés kifejtését sem. A konkrét kérdésem tehát az lenne, hogy mennyi idő míg végleg kiheverem ezt és egyáltalán nem fog eszembe jutni se a volt párom, se semmi vele kapcsolatban?
Ha valaki végigolvasta azt nagyon megköszönöm, aki pedig tanácsot is tud adni, azt szívesen veszem!
23/N
válasza: válasza:
válasza:Szinte ugyanebben a cipőben járok. Engem is egyik napról a másikra dobott, ugyanígy, ugyancsak előtte beszélgettünk olyan súlyú dolgokról, mint ti. Szerintem ha találsz valakit, akivel majd alakul a dolog, és bele is szeretsz, akkor szép lassan kifogod végleg heverni. Hogy teljesen elfelejted e, arra nem vennék mérget. Szerintem ez örökre bennünk marad, csak majd elhalványul, és nem fog mindig eszünkbe jutni, csupán néha valamiről beugrik majd.
21/F
válasza:Persze, ez is formálja az embert, nem kicsit. Elgondolkodunk, hogy milyen hibákat vétettünk, miket nem kellett volna hagynunk, illetve miben léptünk át bizonyos határokat. Ez a keserű pirula mellékhatása: segít fejlődni. Azt nem tudom teljes mellszélességgel kijelenteni, hogy majd egy következő nagy szerelem elhalványítja, de ha már mindketten így képzeljük el - meg gondolom te is hallottad ezt már másoktól, én meg biztosan -, akkor csak van valóságalapja.:D
Kitartást a továbbiakban. Ha eszedbe jut, csak hessegesd el. Én pl. meguntam, hogy reggelente ő volt az első gondolatom, és kelés után elkezdtem futni járni. Így a reggeleimben például már egyáltalán nincs helye. Milyen szánalmasan hangzik ez. Aztán mégis működik.:D
válasza:Nem jó ugyan sebeket feltépni, de én a helyedben megpróbálnám tisztázni a helyedben, hogy lényegében miért akarta, hogy vége legyen, hagyja a bullsh*tet, csak mondja meg az őszintét. Az segít a legtöbbet.
Gondolom ő is hasonló korú, mint te, szóval simán el tudom képzelni, hogy egyszerűen beparázott és nem akarta még ilyen szinten lekötni magát vagy hasonló.
Mindenkinél más amúgy, hogy meddig gyászol, ezen túl kell esni. Az meg, hogy eszedbe jut, gondolsz rá, szerintem egy teljesen normális dolog, elvégre az életed fontos része volt, csak nem mindegy, hogy depresszióba zuhanva zokogsz, ha eszedbe jut, vagy elmerengsz rajta picit, aztán annyi.
válasza:Ööö... hát sajnálom, de nekem minden exem eszembe jut mindennap, a legelsővel 4 éve volt a szakítás. :/ De az összes kapcsolatomból csak egyen nem léptem még túl, az 2 hónapja ért véget. Na, de a többiekre inkább haraggal gondolok, vagy csak eszembe jutnak dolgok róluk. Sajnos őrizgetem a dühömet, szerintem sose lesz olyan, hogy nem jutnak eszembe ezek a fiúk. Ennek egyik oka az, hogy a legfőbb életcélom a családalapítás, ehhez viszont egy társ is szükséges, meg imádok szerelmes lenni, ők meg ugye úgy döntöttek, hogy nem lesznek partnerek. (Egyszer volt olyan csak, hogy én szakítottam)
22/L
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!