Miért remélem, hogy az exemnek nem jön össze azzal, akiért szakított velem?

A kapcsolatunk az utolsó fél évben elég lapos lett, de egyikünk se vette észre igazán, hogy valamit tenni kéne. (Én néha éreztem, hogy ez lesz, még nem rég is, de akkor is meggyőzött a barátnőm, hogy ez nem így van)

Csak sajnos ahhoz, hogy ezt észrevegyük, kellett az egyik közeli barátom. A barátom kb. 3 nap alatt beleszeretett, először ignorálta, majd bevallotta. Ezt először a barátnőm leszarta, de rájött, hogy a mi kapcsolatunk nem olyan, mint régen, és ő is beleszeretett a barátomba. Ez 1 hét leforgása alatt volt, és további 1 hét őrlődés után szakított velem.

Első 2 napban nagyon megviselt. A barátnőm nem mondta, hogy problémája lenne, többre vágyna stb, pont az egyik közeli barátommal, és még ki is "dobott" a közös lakásból. Ha 2 nappal korábban szakított volna velem, akkor vissza tudtam volna költözni a korábbi lakásomba, de így vidékre kellett költöznöm.

De elég hamar feldolgoztam, elvégre én már régóta többre vágytam, csak azt hittem túl sokat akarok, és a barátnőm meggyőzött, hogy eléggé passzolunk egymáshoz. Úgy tekintek erre a kapcsolatra, mint egy jó élmény, amiben voltak problémák, de ezeket legalább később már valószínűleg nem követem el, amikor már egy sokkal esélyesebb lánnyal leszek. Hülye voltam, hogy nem hallgattam a megérzéseimre.

Ennyi volt a bevezető, és most jön a kérdés: A barátnőmbe már nem vagyok szerelmes, csak annyira van hiányérzetem, mintha a legjobb barátom tűnt volna el. De mint legjobb barátomnak, akivel sokat éltünk át, sokat köszönhetek, stb csak azt tudom kívánni, hogy remélem jó sora lesz a jövőben. (Tényleg ezt gondolom, teljes szívemből)

De mellette mégis ott van bennem az, hogy remélem nem jön össze a kapcsolatuk a barátommal. (Akivel egyébként tényleg nagyon jóba voltam, főleg az utolsó 1-2 hónapban, és továbbra is szeretnék jóba lenni vele)

Ha valaki ismeretlennel csinálta volna ezt a barátnőm, nem lenne ilyen érzésem azt hiszem. De amint eszembe jut, hogy a barátom az a másik fél, remélem, hogy nem jön össze.

Szóval remélem, hogy rátalál az igazira az exem, de remélem, hogy nem a barátom lesz. Egyrészt azért, mert csalódtam a barátomban. (bár hálás is vagyok, hogy "kiléptetett" a kapcsolatból)

Másrészt, mert ha vége lenne, mielőtt komolyra fordul a dolog, akkor nagyobb az esélye, hogy viszonylag újra barátok lehetünk. Míg ha már együtt vannak sok hónapja, akár éve, és már mindenfélét csináltak együtt, akkor az esélyt kevésnek találom.

Mit gondoltok a gondolataimról? Helyes? Helytelen? Jogos?

Ti mit éreznétek a helyemben?

Előre is köszi a véleményeket.

(Ha az exem látja ezt, és úgy érzem fogja valamikor, akkor: remélem nem bántottalak meg ezzel, bocsi)