Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Árulja már el valaki?!
Szakítás után.... mért van az, hogy csak rá tudok gondolni?!
Én zártam le, vagy hát már szinte egybehangzóan .... mert nem tett boldoggá, már egyre rosszabb volt a kapcsolatunk, semmi jövőkép, nem azt kaptam a kapcsolatban ami .... annak ellenére hogy tán szeret!
(Bár erről azt gondolom, hogy akkor nem tartanánk ill. nem jutottunk volna el ide!)
Mégis miért siratom vissza azt ami nem működik??
Nem hogy örülnék hogy vége!
Bár szeretem, de nem értem hogy szerethetek olyan embert aki nem tesz boldoggá?! ... vagy csak 1 hónapban 4-5 nap van ami olyan amilyenre vágyom.
Ahol a "megszoksz megszöksz" elv működik?!
35/n
válasza:Félsz attól, hogy egyedül maradsz.
Attól, hogy legközelebb talán ilyen sem lesz...stb
Ez normális
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem akarok érzéketlen lenni, de az leszek. Szerintem megnyugodthatsz, teljesen felesleges rajta járatni az agyad, pár hét és lefekszik valakivel, csak úgy bánatában, elkezdi élvezni az életet, te meg a párnádba temetve bőgsz, mint egy 13 éves. Hát kell ez neked?
Ha igazán szeret téged is, nem csak saját magát, akkor megpróbál boldoggá tenni. Te is vagy annyira értékes, hogy megérdemeld, hogy boldog legyél, csak ezt magadnak is el kéne hinni.
válasza:Amin még nem tudok dűlőre jutni, hogy ha állítólag szeret
(bár mondani mindent lehet, a tettek a mérvadóak)
... mért mond le rólam, ahelyett hogy megpróbálna boldoggá tenni! A kettő nem áll össze nekem.
Néhányszor már "szakítottunk", sajnos csak idő húzásnak éreztem/érzem. Mert én (de sztem az emberek többsége) úgy véltem egy szakítás elég nagy pofon hogy észbe kapjon, hogy tegyen érte hogy ne veszítsen el.
Egy ideig jó volt, aztán megint nem.
Be kell látnom, hogy Ő nem tud, .... vagy nem akar egy jól működő kapcsolatot. Mintha szándékosan belepiszkítana, .. ami engem bosszant és hangot adok a nemtetszésemnek, többnyire szépen.
Ő ezt cseszegetésnek éli meg, ... de isten őrizz hogy cseszegessem, csak meg szeretném beszélni hogy ez pl számomra sértő! És a beszélgetések ilyenkor nem jutnak 1ről a 2re, vitába torkollanak.
Megértem hogy sokkoló lehet, de könyörgöm, akkor mért nem tesz/tett ellene!
Mert én olyan vagyok, ha tudom hogy a páromat xy dolog dühíti, akkor odafigyelek rá hogy nem teszem, hogy ez a későbbiekben ne legyen vita forrás. Ő erre képtelen volt.
Nem találkoztam még ilyen pasival!!
válasza:Oh, patológiai eset lesz ez is...
Először is tisztázzunk valamit: a boldogságot ha másban keresed/mástól várod akkor soha sem lehetsz boldog. Gondolj bele, ameddig nem ismerted az illetőt, boldog voltál? Gondolom igen. Akkor miért is tőle várod újra azt, hogy boldog legyél?
Nézd, ameddig azt gondolod, hogy egy másik embernek a feladata téged boldoggá tenni, addig rossz az ahogy gondolkodsz. Se nem feladata, se nem kötelessége, se nem célja egy kapcsolatnak az, hogy a másik energiáján felül azzal foglalkozzon, hogy boldoggá tegyen. Neked kell elfogadnod magad és a társadat.
Az más kérdés, ha te másra vágysz mint amilyen az illető volt, de annak meg semmi köze a boldogsághoz. Pont tegnap írtam le egy itteni hasonló írásnál, hogy az emberek függők. Te is az vagy, még hozzá a súlyosabb kategóriából (patológiai szinten).
Te függesz mert a kiegyensúlyozott (vagy boldog) életet attól teszed függővé, hogy a másik megadja-e neked azt ami a te fejedben szükségletként jelenik meg. Egyszerűbben, neked a vágyad, hogy boldoggá tegyen ez az ember, de te ezt nem vágyként jeleníted meg a fejedben, hanem már szükségletként. Egyenrangúvá teszed a valódi szükségleteiddel (tető, étel, ital) és ebből kifolyólag szorongást élsz meg ha nem teljesül ez a vágyad.
A többi amit írsz meg olyan dolog amit meg lehet beszélni ha a két ember között van szeretet. Ha van, akkor nem szakítani kell hanem ápolni és gondozni. Nem hippi szöveg, de az emberek egyszerűen imádják saját magukat tökön szúrni, utána meg csodálkoznak, hogy levélszámra eszik a Xanaxot meg értelmetlen az életük.
De, hogy ne legyen teljesen off: Azért gondolsz rá mert az agyad szinte minden gondolatához társítja a volt társadat. Ezzel védi, evolúciós szempontból az életed, mert ilyen szempontból nem releváns, hogy te negatívként élsz meg mindent vele kapcsolatban. Tehát hiába szakítasz, az agyad nem akarja elengedni a köteléket, mert élet(ed) szempontjából hasznos ember volt a társad. Értelmezheted amúgy ezt jelzésként is, az az hogy nem szakítani kellene hanem menteni... No de hát az ember ugye mindig okosabb mint a saját agyának ösztönös részei, így gondolom neked marad az önsajnálat.
válasza:azért jár az eszedben,mert szereted, és ez nem fog egyik napról a másikra elmúlni. Függetlenül attól,hogy nem jöttök ki jól, a mindennapjaid része volt. Jó, hogy hiányzik és szomorú vagy, az lenne a beteges és bizarr,ha nem lennél.
"de nem értem hogy szerethetek olyan embert aki nem tesz boldoggá?!" nagyon hülye példa, mert az anyját nem cserélheti le az ember, de az enyém elviselhetetlen természet,de mégis szeretem, az ember nem csak azt szereti, aki boldoggá teszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!