Neki volt igaza, vagy nekem?

2 napja szakított velem a barátom, MERT..

Szóval 18 éves lány vagyok, óvodás korom óta egyetlen egy álmom volt, de ezt minden áron véghez szerettem volna vinni.

Rendőr szerettem volna/szeretnék lenni, de kiderült, hogy 2 centivel alacsonyabb vagyok, mint ami az előírtakban szerepel ezért nem lehetek.

Leírhatatlan mennyire fáj, azóta mikor egyedül vagyok csak sírok, rossz kedvem van és igazából mindentől elment a kedvem.

Igen, mondták már, hogy van még többszázz álláslehetőség, de könyörgöm hagyjuk ezt a sablondumát, mert lehet, hogy van, de magasról sz#rok rá!!

Ez az egy álmom volt és a legtöbb ember nem érti meg, hogy most mit érzek..

Én úgy érzem, hogy a barátom sem értette meg.

Szakított velem, mert flegma vagyok, nem úgy reagálok ha hozzám szól, nem viccelődök, nem cukiskodok, csak úgy vagyok..Csak úgy magamnak..

Szerintem pont az ilyen helyzetekben kéne mellettem lennie, de szerinte túltolom és attól, hogy ez történt még nem kéne magamba zárkóznóm és vele lehetnék normális.

Szerintetek?