Létezik olyan, hogy valaki annyira dühös, hogy azt úgy vezeti le, hogy elköltözik a párjától?

Párom (28N) szakított velem (33F) és elköltözött 3.5 évnyi élettársi kapcsolat után. Különösebb oka nem volt, azt leszámítva, hogy az elmúlt két hete iszonyatosan stresszes volt (de nem miattam).

Két hete még arról írt levelet, hogy én vagyok a mindene. Egy hete is elhangzott, hogy szeret. Tegnap pedig fogta magát és hazaköltözött, azt mondván, hogy egyedül akar lenni. Emellett elhangzott még rengeteg más indok:

- Nem tart semerre sem a kapcsolatunk (ősszel kértem volna meg a kezét, illetve mondtam neki most is, hogy költözzünk el jobb helyre (nem szeret ott ahol éltünk) )

- Sokat veszekedünk (egyáltalán nem igaz. vitáink mélysége nem volt nagy és kivétel nélkül mindent meg tudtunk beszélni amit ő is elismert)

- mások vagyunk, más dolgok érdekelnek (naná, bár mindkettőnk kipróbálta/érdekelte a másik érdeklődési köre)

- fiúkkal barátkozik én pedig féltékeny vagyok (rosszul kérdeztem a fiú barátairól amit én poénosabbnak gondoltam - de ő neki ez nyomasztó volt)

- Ha vita van, elfogadom amit problémának tart és nem akarja, hogy én ezzel megváltozzak (ilyen vagyok, normális srác aki emberként és társként tekint a párjára)

és még sok más hasonló dolgot mondott...

Lényeg, hogy semmi konkrét ok nincs mögötte. Nincs megcsalás, nincs erőszak, nincs összeférhetetlenség. Nem előzte meg több hónapnyi letargia vagy feszültség sem. Nem volt semmi jele sem a kommunikációban, sem a metakommunikációban. Ezt ő is megerősítette és azt mondta erre, hogy az elmúlt pár nap (ami iszonyatos stressz volt neki) döbbentette rá, hogy becsapja önmagát és ez egy szar kapcsolat.

A költözés sem volt nyugodt, dühös volt pedig fel sem emeltem a hangom. Csapkolódott, szétszórt teátrálisan mindent. Volt már pár szakításom és azt tudom, hogy ha valaki elhagyja a másikat akkor beletörődik. És a beletörődő ember a legkevésbé sem haragot érez.

Ha lehet így írni, én azt éreztem, hogy 'bántani' akar, talán a figyelem miatt. Figyeljek rá, szenvedjek úgy ahogy ő, érezzem a fájdalmát... hülyén hangzik de tudom, hogy létezik ilyen mert én is tettem már ilyet az életemben. Addig 'toltam a dolgot' ameddig túl nem ment de leállni már nem lehet olyankor. Látni akartam, hogy mit érez a másik, hogy igazolja az igazam. Gyerekes tudom.

Szóval a kérdés az ami fent szerepel: tapasztaltatok ilyet? Volt olyan, hogy ilyen eset után bocsánatért esedezett a párotok? Egyáltalán van ilyen a nőknél?