Van valami tippetek, hogyan ehetne végre rendbe hozni? Vagy valami szakkönyv?

A barátnőmnek mintakapcsolata van egy mintapasival, én meg csak nyűglődök egy se veled se nélküled viszonyban. Ha rajtam múlna, csak veled viszony lenne, ő teszi se veled se nélküleddé, mert én akkor is szeretem, ha veszekedünk.

Így fizikailag nem vonz a barátja vagy ilyesmi, de néha már megirigyelek ezt-azt tőlük, a barátjából, mert velem olyan fosika a helyzet. Ők nem nagyon veszekednek, aranyosan bánnak egymással, nem néznek más nőre/férfire, nincsenek titkaik. Akár még egymás facebookjába is simán beleolvashatnak, nálunk ez elképzelhetetlen lenne, amit találnánk a másikéban, valószínűleg meg is lenne a következő szakítás oka. Volt már pár...

Ezen kívül az is egy jó dolog náluk, hogy bármilyen program van, alap hogy viszik a másikat, ha az ráér/akar. Jó, kivéve ha pl. direkt kettesben dumálnak a legközelebbi barátokkal. De oda nem is szabad a szerelmet elvinni, nincs keresnivalója. De más programok, összejövetelek, utazások... Akár barátokkal, akár családdal. Nálunk sem a baráti társaságba nincs ilyen nyílt belépő, hát még a családdal, akik keresztbe utálkoznak, engem az övé, őt az enyém, ezért pl. ha vele randizom, nála alszom, hazudok, mert még otthon lakok. Egyetemre járunk. Bár már volt hogy összeköltöztünk, de persze veszekedésekbe fulladt, hazajöttem.

Pedig az első egy év valami álom volt vele. Már 4-5 éve vagyunk együtt. Persze megszakítással. Még lehetne olyan mint volt. Nem tudnék mást szeretni, nekem ő az igazi. Amikor külön voltunk és mással jártam, akkor is őt szerettem. Mondjuk a második legjobb férfinek azt tartom, akivel akkor voltam, mert ő meg nagyon jól bánt velem, és nagyon stílusos volt a megjelenése. Csak neki is voltak fura dolgai, pl. túlgondoskodó, túlaggódó volt. Pl. megfájdult a fejem, már volt vagy 10 kérdése. Meg folyton összebújva akart aludni. Viszont rengeteg előnye volt, ő pl. vitt magával kondizni, a barátommal mindig csak megbeszéljük, de oda se akar magával vinni. Pedig mikor visszakapott, tetszett neki az alakom, amit szereztem. Azóta elveszett. Megyek kondizni, de egyedül kevesebbet.

Tud ő aranyos is lenni, de sokszor érezteti azt hogy leszar, meg más nőkkel piszkál, nem tudja megemészteni, hogy én együtt voltam valakivel, míg ő szingli maradt igazából, amíg külön voltunk. Lehet hogy ez így most mind leírva szörnyen hangzik, de van, hogy sokáig jó, és minden dolgok ellenére nem tudom nem szeretni. És hiszem, hogy tudna olyan lenni a kapcsolat, mint az elején. Vagy nem tudom.

Meg amikor megromlik a viszony, ami időről időre megtörténik, alig találkozunk. Olyankor nem akar találkozni. Sőt elérhetetlenné teszi magát. A barátnőméknél pl. ezt nem tudom elképzelni, hogy direkt nem találkoznak. Amilyen sűrűn csak lehet, találkoznak, ahány nap csak belefér, együtt is alszanak egymásnál. Pedig szeret, különben nem kötne ki mindig nálam végül. És képtelenség lenne még egy olyat találni, mint ő. De ha lehetne sem akarnék, őt szeretem.