Voltál már úgy, hogy szakítottál, de később megbántad? Miért?

#2

Korkülönbség, távolság, viselkedésmódbeli eltérések és mert úgy éreztem, hogy szerepet játszik, nehezen hiszem el, hogy valaki egyetért A dologgal aztán mikor az ellenkezőjét mondom akkor azzal is.

Általában velem szakítottak. Kétszer volt, hogy én szakítottam.

Egyszer úgy voltam, hogy már a csaj háromszor kitalálta, hogy szakítani akar, de mindig "visszafogadott" vagy mindig megbánta, mindig visszafogadtam nem tudom... de nagyon idegesített már, hogy folyton ott lebeg a fejünk felett a szakítás és képtelen eldönteni, hogy akar-e velem lenni vagy sem.

Ezért aztán a végén én mondtam, hogy oké, hagyjuk akkor. Én szakítok, de én tényleg. Nem bántam meg. Öröm volt lezárni.

A másik lány, akivel szakítottam... hát ő gyönyörű volt. Nem volt még szebb barátnőm soha, és nyilván a külseje tetszett meg elsőre. Úgy mentem bele a kapcsolatba, hogy még nem ismertem igazán, de mindig bírtam a társaságát, mert nagyon cuki, aranyos, kedves volt mindig, de... de nem igazán tudtunk beszélgetni. Ha élőben találkoztunk, akkor mindig nagyon megtaláltuk a hangot, mert akkor annyira nem kellett beszélgetni az együttléthez. Csak fogtuk egymás kezét, sétáltunk, (nyáron volt) strandoltunk, buliztunk együtt stb.

Első szexuális élményem vele volt. De egyre inkább zavart, hogy nem tudok vele beszélgetni igazán. Elvoltunk, nagyon kedveltem, szerettem. Szerelmes nem voltam.

Elkezdtem észre venni, hogy szexre "használom", de persze ő is nagyon akarta mindig, de valahogy nem tetszett nekem a helyzet és sajátmagam viselkedése.

Mikor mondtam a lánynak, hogy úgy érzem nem tudunk beszélgetni, akkor ő azt mondta, hogy nem is érti, hogy mégis miről kéne beszélgetni. Én meg csak annyit mondtam, hogy Bármiről! De valahogy nem lehet az ilyet átadni. Vagy tudsz valakivel beszélgetni órákig, vagy nem... Vele nem tudtam igazán. A leányzó azt mondta, hogy neki erre a beszélgetésre nincs szüksége...

Az egyik egyetemi csoport társam azt mondta bolond vagyok, ha szakítok, mert iszonyú jól néz ki a lány. Beszélgetni se kell vele, és szereti a szexet mint egy vadmacska. ... Plusz belém is szerelmes volt.

Aztán volt egy hét, amikor nem tudtunk találkozni. Facebookon és telefonon nem beszélgettünk azon a héten, mert nem tudtunk beszélgetni semmiről. Csak azt kérdezgettük, hogy mikor találkozunk legközelebb. Már nekem volt kínos a dolog. Szörnyű volt rádöbbennem, hogy igazából egyáltalán nem köt le szellemileg ez a lány, és nem lesz a társam igazán sosem, mert ha nincs ott a teste, akkor nem érdekes számomra igazán. Ugye facebook/telefon az ilyen...

(Ezt is mondtam neki, hogy zavar engem, hogy facebookon nem tudunk beszélgetni. Tudom, hogy furán hangzik, de én ezalatt azt értettem, hogy ha nincsen köztünk testiség, akkor igazából nem tudunk egymásra kapcsolódni. Csak testikontaktusban találtuk egymással.)

Az egy hét után, amikor nem tudtunk találkozni én iszonyatosan elkeseredtem. Elszomorodtam, és eldöntöttem, hogy nem folytathatom ezt a kapcsolatot, mert ez nem az.

Meghoztam azt a döntést, amire azt mondták, hogy bolond vagyok, és nekem is nagyon nehéz volt, de úgy éreztem, hogy hosszútávon jó döntést hozok.

Nem akartam kihasználni vagy álltatni őt. Bevallom könnyeztem, amikor elmondtam neki, hogy hogyan döntöttem, és később mikor hazafelé tartottam, akkor is megkérdőjeleztem sajátmagamban a döntést, de az visszhangzott bennem, hogy hosszútávon jó döntést hoztam.

Én 19, ő 17 éves volt.

Egy hét alatt egy csomó ember találkozott velem és mondta, hogy mennyire ostoba vagyok, hogy szakítottam ezzel a gyönyörű, odaadó, okos, csodás lánnyal. Végül valahogy sikerült a kétséget felerősíteniük bennem és megbántam nagyon. Egy hét után megkérdeztem, hogy mi lenne, ha mégis együtt maradnánk.

Addigra a lány már kiábrándult belőlem, és ő mondott nemet.

Igaza volt. Később megköszöntem neki, hogy a jó döntést, amit meghoztam, azt nem hagyta, hogy megváltoztassam. Tényleg jó döntés volt hosszútávon, de nagyon-nagyon nehéz döntés volt.

Kvázi a tökéletes barátnőt eldobtam magamtól. Megbántam, mert a farkam azt akarta, hogy visszakapjam.

Ennyi volt.

Utána következő barátnőmbe szerelmes lettem, és tudtam, hogy mi volt az a "beszélgetés", ami hiányzott az előző kapcsolatomból. Megtaláltam azt a szellemi kapcsolódást a másik emberrel.

Most 20 éves vagyok.

Nő vagyok, ez kimaradt! :)

(6-os)