Mennyi idő lesz, míg elfelejtem?

Az első "nagy" szerelem elmúlását szerintem mindenki végzetes dolognak fogja fel..Nincs a felejtesre megszabott időkeret,az ember szépen feldolgozza és elteszi..De én inkább félelmet érzek a gondolataidban a magánytól...Viszont az,hogy egyetemista korodra egyetlen "baráti" kapcsolatod sincs-és a kapcsolatodtól várod ezt-az már inkább elgondolkodtató..Nem?

Nem alapozhatod minden döntésed egy személyre,meg kell tanulnod egyedül is "boldognak" lenni és nem rettegni a magánytól..Mert az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal..Ha egyedül nem megy,kapcsolatban sem fog,mindig ott lesz a félelem..Mivel egyedül maradtál és még nyár is van,hát menj el minden programra ahova mentetek volna,de egyedül és élj!!

"mindig a biztos pontot keresem az életemben"

Aha! Szóval gyáva vagy kockáztatni? Ez így elég unalmas lehet, ha folyton megfutamodsz a kihívásoktól, azoktól amiknek bizonytalan a kimenetele. Régi a mondás, hogy aki nem mer, az nem nyer! A helyedben most nagyon rádolgoznék az önismeretre! Ez a szakítás egy kiváló alkalom, hogy kicsit kimozdítson az "állóvízből". Menj csak el a programokra a csajod nélkül is! Lehet az elején nehéz lesz, de ideje egyedül is jól érezned magad! Máskülönben ezek kiváló lehetőségek arra, hogy megismerkedj másokkal.