Hasonló helyzetben volt valaki? Ott mi lett a vége?

Több év együttélés után elhagyott a párom. Megtörtént a szétköltözés még a szakítás napján, hiába kértem, hogy aludjunk egyet rá, nyugodjunk meg. Hirtelen felindulásnak gondoltam ( nem első szakítás), de utána ő nem keresett, ha kerestem is a szakításkor mondottakat ismételgette. A harmadik héten közölte, hogy szerinte ez mindkettőnknek jobb, sok volt a veszekedés, a gond és mióta külön vagyunk jött rá, hogy már nem szerelmes. Elbúcsúztam tőle akármennyire fájt, úgy éreztem ezzel a kijelentéssel minden értelmet nyert, vége végleg. De másnap megkeresett mert segítségre volt szüksége a munkájával kapcsolatban (szakítás óta a hét minden napján reggeltől estig dolgozik... Gondolom ebbe menekül nehogy gondolkodnia kelljen a történteken) Segítettem neki erre elkezdte velem megosztani a plusz melókkal járó gondjait, kikérte a véleményem,beszámolt a napjáról, gondolom megszokásból újra szivemnek becézett. Ezután kétszer kerestem nagyon jó hangulatú beszélgetések voltak, de ő továbbra sem keres. Ha ez csak baráti 'legyünk jóban' közeledés, akkor nem kell, mert bennem reményt kelt és megint csak összezuhanok..reálisan úgy gondolom csak erről van szó, mégis reménykedek hogy hátha mégse.