Volt már valaki ilyen helyzetben? Ha igen, mi lett a vége?

Megismertem valakit néhány évvel ezelőtt, semleges közegből, munka kapcsán, aki nagyon nagy hatással volt rám, de neki akkoriban lett kapcsolata, mikor megismertük egymást, fel sem merült akkor, hogy köztünk több legyen. Aztán telt az idő, többet tudtunk beszélgetni, több időt együtt tölteni, és úgy érzem, nekem olyan egy tökéletes kapcsolat, amit vele átélek, amit kölcsönösen egymásnak adunk, a legjobbat hozzuk ki egymásból, valahogy nagyon ráérzünk egymásra. Ő sem közömbös irántam, megkülönböztetett figyelmet kapok tőle, jobban odafigyel rám, mint másokra, de még mindig kapcsolatban van (ismerem, kivel, és vele is jóban vagyok), így nincs köztünk több. Sem korábban, sem azóta, hogy ismerem, nem találkoztam még egy ilyen emberrel, az exeimmel sem éreztem ezt, ez valami más. Mindentől függetlenül mégis valami nagyon megnyugtató érzés fog el vele kapcsolatban, és nem érzem feszültnek magam a helyzet miatt, mint korábban, ha csalódtam valakiben, nem jött össze, vagy véget ért egy kapcsolat. Azt érzem, akármi történik, minket valami összeköt, akkor is, ha nem vagyunk együtt, ilyet korábban nem éreztem.