Érzelmi hullámvölgyek ellen mi a legjobb "gyógyszer"?

hát itt a megszokott tanácsok a foglald el magad, kösd le a figyelmed nem válik be sajnos...

milyen munkát végeztek? nem tudod ignorálni őket és minimalizálni a kapcsolatot?

más téren minden oké? csak kapcsolatok terén van gond?

24F

sajnálom

hasonló a helyzetem 2.5 év volt együtt, csak nálunka csajt környékezte meg egy "régi" ismerőse, és totál kiszeretett belőlem.

hurrá.

ennek majdnem 3 hónapja.

teljesen hullámvölgy, egyetértek ebben.

rengeteg mindent kipróbáltam: olvastam hosszú cikkeket, filmeket néztem a témában, még ezeket a "tanítókat" is hallgattam (szabó p, meg társai), ittam, sokat, volt hogy 4 kézláb másztam a lakásban, vagy lenyomtam 2 deci vodkát húzóra.

Semmi sem segített.

Egy valami van veled:

az IDŐ!

ezt át kell élni, ezen túl kell menni. nincs mese, fájni fog, szenvedni fogsz, de nem lehet kikerülni, teljesen mindegy, hogy mit csinálsz.

van egy elég szívhez szóló eseményem ami megtörtént velem a napokban, ha gondolod leírom.

26/F

Hát elég vacakul hangzik......ráadásul mindezt úgy, hogy munkahelyi kapcsolatról van szó. Nem véletlenül kezelik tabuként az emberek többsége a munkahelyi és baráti körben történő flörtölgetést,mert ha vége szakad, akkor nagyon kényes szituációkat eredményezhet és többnyire az a vége, hogy valakinek mennie kell.

Ha érzel magadban annyi erőt és bátorságot, hogy végig tudod nézni az exed turbékolását a másik Nővel, akkor maradj, de ha gyorsan túl akarsz lenni a történteken akkor azt javaslom, hogy lépjél tovább és keress másik munkahelyet. Persze könnyű ezt mondani, de ha van rá lehetőséged úgy, hogy anyagilag nem jársz rosszul, akkor zárd le a múltat és keress új kihívást. Nem lesz egyszerű, de legalább megnyugszol. Nagyon fontos, hogy ne vállalj be bármilyen más munkát, mert ha rosszul sül el a dolog, akkor még mérgesebb leszel magadra és ez egyenes út a depresszióba. Kérdezősködj barátoktól hogy van-e valahol üresedés, nem árt ha van egy barát az új helyen.

40F

Éppen azért mondtam, hogy csak akkor lépjél tovább, ha úgy tudod ezt megoldani, hogy nincs presztízs veszteség és anyagilag sem jársz rosszul.

Úgy gondolom ,hogy amíg nem találsz valaki mást aki megüti a volt partnered szintjét, addig szenvedni fogsz,mert nap mint nap látni fogod őket, így nehéz felejteni. Itt nem csak arra gondolok, hogy szar érzés, hanem felborítja az életviteled is, gondolom albérletbe kellett menned, nem a megszokott életedet folytatod, és gondolom anyagilag is nehezebb helyzetbe kerültél.

Le kell ülni és higgadtan végig gondolni mivel jársz a legjobban. Anno nekem is volt hasonló szitum, ott a céges tulajdonos társam nyúlta le a partneremet, majd 3 hónapon keresztül néztem a turbékolásukat,majd eladtam a részemet egy olyan illetőnek aki később felvásárolta az egész céget. Ez volt a jó döntés, megnyugodtam.

40F

Ez normális, majd túl leszel rajta :)

Nekem még 2 év után is vannak ilyen hullámvölgyek néha. De nem azért mert rá haragszom, vagy bánom hogy szakítottunk, hanem mert egyedül vagyok és vágyom arra hogy szeressek, és szeretve legyek. A kapcsolatunkat ma már csak megmosolygom, és örülök hogy végetvetettem neki.

Nekem ami a legjobban segít, barátok, hobbi, kikapcsolódás, aktív pihenés, sport. Legjobb ha nem agyal az ember, de úgy nehéz ha nap mint nap látod. Helyedben valahogy próbálnám elfogadni fejben, hogy nem ő volt az igazi neked. Elfelejteni nem lehet egy kapcsolatot ez nyilvánvaló, de túl lehet tenni magad rajta, hogy ne fájó dologként gondolj rá.

Én saját tapasztalatból mondom azt,hogy csak az idő segít,de annak is nekem jó soknak kellett eltelnie,legalább 2-3 év volt,mire túljutottam rajta,mert én úgy hagytam ott őt,hogy még szerettem,de beláttam,hogy nincs jövőnk együtt.(vert havi rendszerességgel)

Ennek a szakításnak már 8 éve,és visszatekintve nagyon büszke vagyok magamra,hogy ezt akkor meglèptem.

4,5 évig voltunk együtt.

1,5 év után költöztünk az ő örökölt házába,amit aztán közösen újítgattunk,szépítgettünk,bútorokat vásároltunk,autóra gyűjtöttünk,és sikerült is vásárolni egyet.

Elég jó pozícióban dolgozott az irodán,én is jól kerestem,kb. a fizetésének a 3/4-ét én is megkerestem,mégsem engedte kezelni a pénzt,meg kellett szüntetnem a bankszámlát,és összeköltözés után az ő számlájára ment az én fizum is.

Utána csak ő gazdálkodott a pénzzel,majd fél év után egy vitánk során megütött.

Akkor bocsánatot kért,hogy soha többet,de mégis mindig lett következő alkalom.

Aztán 1 ev múlva(ekkor már 3 éve voltunk együtt) már a szakításon gondolkoztam,de ahogy erről beszéltem neki,azt mondta,ha elhagyom,akkor ő felakasztja magát.

Ekkor nagyon megijedtem,és elvetettem a szakítást,kértem,változzon meg.

Hát nem változott meg.

Tűrtem,még 1,5 évig,és akkor eldöntöttem,lépek,bármi is lesz.

Ha csinál magával bármit is,az sem érdekel már,csak menekülni innen.

Egy hétfői napra szabadnapit vettem ki,és már 9 órára rendeltem egy autót a ruháimert.

Ő meg mit sem sejtve elment reggel 8-ra dolgozni,es én megírtam a levelet neki,a kulcsokkal együtt bedobtam a postaládába,és a ruháimnal mentem el 4,5 év után!

Teljesen kisemmizve éreztem magam,mert semmit nem hozhattam el onnan,de igazából nem is mertem volna megtenni.

Könyörgött még hónapokig utána,nem mentem vissza,na és persze nem is lett öngyilkos.

Ő már 3 éve megnősült,a mellette ülő kolleganőjét vette el.

Nem tudom,hogy azóta megváltozott-e,de kutyából nem lesz szalonna.

Kedves kérdező,neked pedig kitartást kívánok,tudom,min mész keresztül,mi is egy munkahelyen dolgoztunk akkoriban.

N