Eltávolítás miatti szakítás, szerintetek mit lépjek?

Van barátom, akivel az utóbbi időben nagyon eltávolodtunk, fizikailag is, meg többek között emiatt más téren is. A túl kevés találkozó, és az, hogy most mindketten nagyon el vagyunk havazva és millió-egy dolgunk van, nagyon elsodort minket egymástól.

Nem mondtuk ki, de mindketten érezzük, köztünk gyakorlatilag vége. Most már... Bármikor hivatalosan is szakítani fogunk, érzem, és lehet én fogom kimondani, csak hogy könnyítsem a dolgot. Az a vicc, gyakorlatilag nem is lenne szükség semmiféle szakítása, mert már rég nem is lehet kapcsolatról beszélni köztünk.

Pedig nagyon szeretem őt, szerelemmel, egyben legmegbízhatóbb támaszom (volt), és ő is szeret engem, nagyon, és szerelemmel. De hát lám, nem küzdöttünk érte eléggé, hogy megmaradjunk.

Szomorú számomra, mikor más lányokat, meg barátnőket hallok beszélni a kapcsolataikról, barátjukról, főleg, ha felőlem kérdeznek. Ugyanis van szerelmem, és együtt is vagyunk (voltunk), mégsem vagyok vele tulajdonképpen.

Olyan észrevétlenül sodródtunk idáig. Először csak messzebbre kellett mennie. Aztán ritkultak a talik, mert vagy ő nem ért rá utazni, vagy én nem értem rá rendesen fogadni. Végül oda jutottunk, hogy nem is nagyon próbáltunk találkozni, csak sokat beszéltünk. Aztán az is redukálódott, mert mindketten elúszunk a munkában, én is egyetemre, dolgozni, edzésre és hobbikra, szórakozni járok, ő is dolgozik,nyelvet tanul, szervezi a nagy utazását egy másik országba...

Régen úgy volt, együtt megyünk oda. Ez alap volt. De hát értelemszerűen a jelenlegi állás szerint egyedül fog űtra kelni, és ha ez megtörténik akkor meg aztán végképp az életben többé találkozni se nagyon lesz esély, mivel nagyon messzire megy, onnan nem tud hazaugrani, nekem meg túl nagy falat kijutni, eleve is csak űgy lett volna lehetséges, ha csatlakozom a vízumához.

Már jó régen láttam személyesen, pedig tudom ha itt állna, lángolna minden újra, és iszonyat nehéz lenne elengedni. Így apránként hozzáedzőttem az elszakadáshoz, de ha most megint itt lenne, akkor tuti jobban tennék a dolog ellen. Ez olyan ellentmondásos, hogy akarom is, de mégsem teszek semmi drasztikusat, hogy életet leheljek magunkba!

És azért is lenne akkor már jobb most szakítani, mert ha szakítás nélkül jön el a kiutazása napja, akkor az is rossz ha nem jön el személyesen elköszönök előtte, meg az is ha újra látom, mielőtt eltűnik.