Borzasztóan kellemetlen helyzet. Mit évő legyek?

Kissé bonyi leirás következik. Tudom, már tudnom kellene erre a választ magamtól is, hiszen bőven a 20-as éveimben járó felnőtt nő vagyok, de jól esne és segitene némi tanács az ügy kapcsán.

Szóval adott az exem, akivel szerencsére csak fél évet voltam együtt. Mára már nagyon bánom ezt a kapcsolatot, mert mint kiderült mellettem volt neki még jó pár barátnője. Na de jön a lényeg. Tavaly vettem egy lakást. Alattam kettővel lakik egy csaj, akivel összebarátkoztam. Nem mondhatom, hogy legjobb barátnők lettünk, de kávéztunk párszor és mindig leálltunk beszélgetni amikor összefutottunk (mindketten kutyás gazdik vagyunk igy kezdődött). Amikor exemről kiderültek a dolgok én nagyon kiborultam. Volt egy nagyobb veszekedésünk, ami alatt megpofozott. Ott végleg elásta magát előttem. Pár napra rá elmondtam a történteket a szomszéd csajnak, MINDENT. A bántalmazástól kezdve a megcsalásig és igy tovább. Vigasztalt, mondta, hogy sokkal jobbat érdemlek, szóval leadta a tipikus vigasztalós szöveget, amit ilyenkor szoktak.

KÉT hétre rá már exem karjaiban volt. Mint irtam, nem egy legjobb barátnőről van szó, de engem ez akkor is nagyon nagyon rosszul érintett. Miután tudta, hogy miket művelt exem és, hogy félek is tőle, összejön vele, majd szépen minden másnap vendégül látja magánál. Mivel egy helyen lakunk, nyilván a találkákra jó esélyek vannak. Én onnantól kezdve egyikőjükkel sem kommunikálok. Ami a leginkább felháborit, hogy úgy tesznek mintha mi sem történt volna.

Én tényleg nem tudom, hogy nekem ebben a helyzetben hogyan kellene viselkednem?

Exem akár fel is jelenthettem volna, de nem tettem, mivel sok minden hirtelen összejött, és csak szabadulni akartam tőle. Hibáztam. Most meg kb. itt van az orrom előtt. Teszi a szépet és a jót, mintha mi sem történt volna. Annyira elviselhetetlen ez a helyzet. Mint mondtam, saját lakásom van, nem tudok innen elköltözni, de nem is akarok!

Próbálok úgymond úri nőként viselkedni és emelt fővel járni, de amikor meglátom őket, akkor annyira elborul az agyam, hogy érzem, menten fel tudnék robbanni.

Levegőnek nézem őket, de amikor hazaérek és becsukom magam mögött az ajtót, szinte reszketek. Minden kavarog bennem. Ezzel csak magamat kinzom, de egyszerűen nem tudom magam túl tenni a történteken, ha minden itt folyik előttem. Mondták többen, hogy ne ereszkedjek a szintjükre, mutassam azt, hogy számomra semmit sem jelentenek, de ez akkor is nehéz. Azt is mondták többen, hogy aki egyszer kezet emel, megcsal az előbb utóbb újra megteszi és, hogy ez a nőci is úgy fog járni mint én, de ez engem nem vigasztal..

Vannak napok amikor nyugis vagyok (pl. ha nem látom őket egy ideig), de ha pl. jön velem szemben a csaj és boci szemekkel mosolyogva köszön..hát megtudnám pofozni.

Nem akarom, hogy a haragom irányitson és olyant tegyek, amivel magamat járatom le, de úgy érzem a helyzet ura sem vagyok.

Tudnátok nekem tanácsot adni, hogy mégis hogyan kezeljem ezt a kellemetlen helyzetet? Amúgy még az is kellemetlen, hogy a szomszédoknak is feltünt a csere..és volt aki kérdezősködött. Szerintem az sem jó megoldás, hogy szétkürtölöm, hogy egy vadbarom az az ember, a csaj pedig simán hátba támadott, mert akkor azt gondolnák, hogy még bele vagyok zúgva a pasiba. Ezt nem akarom, mivel iránta csak undort érzek, mást nem. Mégis nagyon nagyon zavar. A munkámon sem vagyok a toppon, mivel gyakran eszembe jut minden, és ilyenkore látszik rajtam, hogy valami nagyon nem okés. Ideges vagyok és feszült.

Szeretnék kilábalni ebből, de úgy érzem lehetetlen, amig ott vannak a közvetlen közelemben. Mit tegyek??? Köszönöm.