Az exemmel való helyzet. Hogy törölje ki végleg a gondolataim közül? N

Én nő vagyok (23) és van egy exem (férfi, 26). Már szétmentünk egy jó ideje. A szakítás úgy történt, hogy sok vita, veszekedés volt már, és mindketten akartuk hogy vége legyen. Aztán pár hónapra rá elkezdtem nap mint nap gondolni rá, hogy nem is volt rossz, sőt... Elkerülhető lett volna a sok, buta súrlódás. És akkor tök jó kapcsolatunk lehetett volna. Meg aztán, ő elég jó parti volt, sokkal jobban kellett volna vigyáznom rá. Nagyon kedves, rendes, gondoskodó, hűséges ember, és ezek a belső értékek őrült nagy kincsek. De ezeken kívül is jó parti volt (nem pénzt értek ezalatt). Mázlista voltam vele. Ezt egyébként már akkor is pontosan tudtam, de hülye voltam, nem foglalkoztam ezzel. Hagytam veszni a dolgokat, sőt, rontottam a dolgokon mindig.

Újrakezdés szóba sem jöhet. Magam sem vágyom rá. Szeretem, de már nem szerelemmel. Való igaz: felmelegítve csak a töltött káposzta jó. Túl sok minden történt. A mi sorsunk már megpecsételődött: külön utakat jár be. Ennek ellenére vannak ezek a gondolataim, hogy jó volt vele, és hogy milyen jó parti. Szóval őt már semmiképp sem, de hasonló férfit szeretnék.

Azóta már lett neki egy barátnője is, és bevallom, annak ellenére hogy nem jönnék újra össze az exemmel, még rossz őket látni. Lehet hogy csak képzelem, de azt látom rajtuk, hogy milyen jó lehet köztük a szex. Szenvedélyes, vad, perzselő. Folyton megjelenik előttem, ahogy ïgy vagy úgy csinálják. Ezen kívül azt is észrevettem, bár lehet hogy beképzelem, hogy a barátnője fontosabb neki mint a legközelebbi barátai. Ez olyasvalami, ami viszont nem volt meg velem, én egyenértékűnek éreztem magam a legközelebbi barátaival.

Ez a lány ugyan bolondos, de legalább nem hülye úgy, ahogy én voltam. Jobban megbecsüli. És ki tudja, talán jobban is szeretik egymást, mint velünk volt valaha.

Nem tudom, tudok-e fogni még egy olyan férfit mint az exem, és ha lesz ekkora mázlim, meg tudom-e tartani.

Ezen kívül, rossz ez a köztes állapot, hogy már nem vagyok szerelmes, és már nem akarok vele járni, de még foglalkoztat, még bennem él a múlt, és zavar hogy mással látom.