Érdekes helyzet, mi lenne a megoldás?

2013-ban jöttünk össze a barátommal, de ő csak ideiglenesen tartózkodott akkor azon a helyen, ahol én laktam, ott dolgozott. Nagy szerelem volt, nemsokára rá hozzánk költözött (szüleimhez), minden jó volt. Majd mondta, hogy honvágya van, haza szeretne menni. Nekem akkor kellett jelentkeznem egyetemre, és oda jelentkeztem, amelyik hozzá a legközelebb van (kb.300 km-re otthonról). El is költöztünk, ketten laktunk albérletben, aztán megromlott a kapcsolatunk, éreztem hogy már nem szeret annyira mint én őt, szakítottunk is, majd 2 hét múlva újra összejöttünk, megpróbáltuk,3 hónap után ismét vége lett. Most 4 hónap telt el egymás nélkül,1 hete ismét összejöttünk, én még mindig nagyon szeretem, viszont látom rajta, hogy ez sem lesz hosszú távú. Nem tudok egyszerűen túllépni rajta, úgy érzem tönkremegyek miatta teljesen, és hiányoznak az otthoniak is, a család, a barátok. Ha hazaköltöznék, és átiratkoznék egy közeli egyetemre, könnyebb lenne elfelejtenem? Anyukám is mondta már többször hogy menjek haza, de én úgy voltam vele, hogy ha itt kezdtem el a sulit akkor itt is fejezem be, de sokszor nagyon egyedül érzem magam, és nem értem mit keresek itt. Visont az is bennem van, hogy belebolondulnék, ha a távolság miatt teljesen meg kellene vele szüntetnem a kapcsolatot. (most koleszban lakom) 21/L