Hogyan lépjek túl az exemen?

5hónapja szakítottunk, közös megbeszélés alapján. Sok volt a vita, én úgy éreztem, hogy jobban szeretem őt, és ő ezt kihasználta. Rengeteget sírtam miatta már a kapcsolatunk alatt is, de sose csaltuk meg egymást, és egymással feküdtünk le először. Első nagy szerelem mindkettonknek. Sok volt a féltékenykedés, ő akkoriban nem becsült meg, nem úgy bánt velem ahogy egy nővel kéne. 2,5 hónappal szakítás után felkerestük egymást, ő addig is keresett, csak én szerettem volna elfelejteni. Akkor beszelgettunk par napot, de a végén én mondtam, hogy nem szeretnem újra átélni azt. Akkor is sírtunk mindketten egymás előtt, hatalmas volt a vonzalom, többször is lefeküdtünk egymással szakítás után. Én egyetemista vagyok egy másik városban szeptember óta, ugyhogy nem is látjuk egymást, csak hétvégén jövök haza. De még mindig nagyon hiányzik, amikor visszautasítottam akkor is szerettem, es meg mindig szerelmes vagyok belé, csak azt az allapotot ami a kapcsolatunk alatt volt, nem szerettem volna. Ahol egyetemre jarok, van egy fiú. Kedves, aranyos, helyes, megbecsülne, érzem rajta hogy mindent megtenne értem, de még mindig az ex barátom hiányzik. Pedig nagyon rendes srác a másik, mellette nem érezném azt, de hiába próbálkozik, meg próbálom megszeretni nem megy, nem akarok tőle semmit. Tehát nem maga az hiányzik, hogy valakim legyen, hanem ő.

Nem tudom mi van vele, elvileg nincs senkije még. Nem is tudom, lehet hogy már el is felejtett.

Valami tipp, hogy konnyebben felejtsek? Szívesen meghallgatok hasonló történeteket, tanacsokat!

20/L (több mint egy évig voltunk együtt, előtte pedig fél évet kavargattunk)

Bocsi a hibakert, telefonról írok.