Hogyan tudnám végre túltenni magam Rajta? Ő hogyan csinálja, hogy nem szenved?

Néhány hete ért véget egy komolyabb kapcsolatom, és életem első nagy szerelme volt Ő.

A nők biztosan jobban megértik, ha azt írom: hogy amolyan tipikus szőke herceg volt a pasi :)

Sajnos nem jöttünk ki jól egymással, hiába húztunk le együtt pár évet, nem csiszolódtunk egymáshoz, sok volt a vita...totál ellentét volt a jövőképünk is.

Sajnos elkezdtünk egy se veled-se nélküled szindrómát, és egyre nehezebb volt kilépni, mindig újrakezdtük. Ha Ő nem, mentem én. Ha nem én léptem, akkor keresett Ő.

Végül -mivel mindig előjöttek ugyanazon bajok-feladtuk.

Ez 2hete történt. AZóta nem beszélünk, kicsit flegmán viselkedett velem amikor utoljára beszéltünk, de láttam a szemében,hogy szerelmes még belém.

AZóta semmit sem tudok Róla.

De őrülten szenvedek, rettegek naponta,hogy mikor látom majd mással, egyre többet gondolok Rá, s gyomorgörcsöm van, feszült vagyok...szabályosan megmérgez a stressz és a bánat.

Ilyenkor próbálom kicserélni a gondolataimat. S inkább igyekszem a rossz dolgokra emlékezni, hogy miért NEM ment...de néha nem sikerül és marad a kínszenvedés és az hogy fáj...magam előtt látom az arcát, átölelném...megőrülök. Most is sírok, pedig a munkahelyemen ülök.

Eljárok otthonról, a barátaim segítenek, buli...csajos est..vásárlás...de otthon is lenni kell. Persze a családom is támogat, de megőrülök.

nagyon szenvedek, megöl a bánat, hiába minden sgítség nagyon szenvedek.

Sokszor szakítottam már, de ilyet...sosem éreztem.

Egyre többet gondolok Rá.

És mellette csak azon kattogok,hogy Ő lehet már ismerkedik...pedig2hete még engem csókolt, rám nézett szerelmesen...de lemondott rólam.

Hihetetlen,hogy mivel nem keres...nem is gondol rám...?

Hogy lehetséges ez? Hogy csak nekem fáj ennyire, s neki könnyű?