Hogy lépjek túl rajta? Újra akarom kezdeni az életem, de hogyan tegyem?

Megpróbálom röviden leírni. 25 éves vagyok, a barátom 27, 8 éve együtt voltunk és együtt is lakunk, nekem ő volt az első és azt hittem, hogy az utolsó is. Mindegy, többször átvert, elveszett a bizalom, úgy bánik velem, mint egy cseléddel, már beszélgetni sem tudtam vele, mert ideges lett és ordítozott vagy nem mondott semmit. Az a baj, hogy még mindig szeretem, de már többet sírok, mint nevetek, őt ez nem érdekli, sőt, már semmi együttlét nincs közöttünk. Többször is írtam már ki erre az oldalra kérdést és mindenki azt tanácsolta, hogy hagyjam el...

A szüleim gyűlölnek, évek óta nem beszélünk, így hozzájuk nem költözhetek, de azt érzem, hogy rám itt már nem vár semmi, mert se munkát nem találok, se új embereket, nincs mellettem senki... Talán a nagynénémhez tudnék költözni, aki elvált és Budapesten kezdett új életet, nagyjából hasonló dolgokat éltünk meg mindketten, és ott munkát is találnék...

Érzett már valaki így? És hogy alakult a sorsa? Még nagyon friss a dolog és legszívesebben csak bőgnék, ugyanakkor itthagynék mindent... Csak az első lépést megtenni a legnehezebb, nem tudom hogyan és hol kezdjem... Az exemet is nem tudom hogy fogom lezárni magamban, mert úgy érzem meghalnék, ha mással látnám... Mit tegyek?