Érzelmi "hullámvasút"? Másoknak is ilyen?

huhh, jó, már tegnap például nem írtam neki, hanem csak leírtam egy wordbe hogy mit írnék neki :D és így is jó volt :)

Kedves utolsó! Ti azóta nem beszéltetek? mert mi még szerdán találkoztunk lakáskulcsomat visszaadta, nagyon rossz volt. úgy érzem még csak most kezdődött akkor az igazi szakítás, mert most lett igazán lezárva a dolog. Mostantól nem beszélünk. Nálunk én kezdeményeztem a szakítást, mert úgy éreztem, nem vagyok elég fontos neki, nem akart gyereket, házasságot, jövőt velem. Ezért úgy döntöttem, nem mehet tovább, persze utána elkezdett nagyon hiányozni, ezért vissza akartam csinálni, de akkor meg már ő nem akarta :D de ma pl egész jól vagyok, és megismerkedtem egy sráccal, aki nagyon rendes velem :) persze még semmibe sem tudok belemenni vele, egyenlőre barátkozunk.

Nekem annyira nem rossz, mint mondjuk előző szakításomkor... akkor nagyon kivoltam, két évig nem tudtam feledni. De úgy érzem, hogy most nem fogok sokáig szenvedni, mert ha esetleg valami jó eszembe jut, akkor egyből arra gondolok, hogy milyen szemét volt velem, mennyire leszarta a vágyaimat, engem, hogy minden fontosabb volt nálam.

ja, és amikor itt volt szerdán, akkor olyan dolgokat mondott, amivel csak megerősítette, hogy jól döntöttem, azaz hogy ő azért nem tett semmit értem, mert nem is akart. Ő egyszerűen nem arra vágyott mint én (kettesben töltött idő, közös jövő), hanem csak a haverokkal lenni... (38 éves...) úgyhogy tudom, ez életem legjobb döntése volt. És ne aggódj, majd neked is igazolni fogja az élet, és mindig csak jobb jön :)