Ti is szakítanátok azzal a férfival, aki SENKINEK, és még sok minden másnak nevezett, mert nem tudtam elfogadni, hogy hónapokon keresztúl magamra hagyott?

Nagyon hosszú a történetem, pofon, mobitelefon, laptop akkumlátorának fóldhöz vágása, szóbeli megalázás, holott, kezdetekben, erre a kapcsolatra akartam a társkeresés kapcsán építeni az új életemet. Amikor kedves volt, amikor szeretett, jó volt vele. Ragaszkodtam hozzá, nagyon. Hogy miért, azt józan ésszel nem tudom megmagyarázni, felnéztem rá, mert, hogy olyan okos, különleges. Bíztam benne. Munkahelyet, új életet kezdtem miatta, beköltözött az átalam talált albérletbe, ott aztán csak dirigált, én pedig agymosottan szerettem. Nekem is sok a hibám, nyűgós, szomorú vagyok sok minden miatt. Ezt ő még megtetézte azzal, hogy a munkái miatt, egyedül voltam karácsonykor, pünkösdkor, aztán már 3 hónapja. Amikor feladtam az albérletet, megfenyegetett. Engem, a gyerekeimet. Utálom, megvetem magam, mert a mai napig ragaszkodok hozzá, vagy ahozzá fűzött reményekhez. Lenne egy rendes, jó ember. Aki mindent megtenne értem, így ahogy vagyok. És mégsem tudok nyitni. Még mindig elkábítanak az átküldött versek, a jót akarok, a gondolkodj pozítívan, kezdjük újra, felejtsd el a múltat, a jelent és a jövőt kell építeni! Nem tudom elengedni! Kimondtam sokszor. Aztán sokszor kezdeményeztem, én magam. Senki vagy....még ezek után is. Koromnál egyéb hátterem miatt, maradna a magány. 10 éve egydül, csak sodródok.Nyitnom kéne, egy rendes, jó ember felé, és nem megy. Segítsetek. hogyan kell szakítani. Nem kimondani, hanem lélekben megtenni. Bárki válaszol, köszönöm