Hogy tegyemtúl magam a szakításon?

Elfelejteni biztosan nem fogod, arra egy élet is kevés volna.

Ha el tudod magad foglalni, az már jó. Ha a barátnőid is kicsit többet vannak veled, beszélgettek az is jó, legalább kibeszéled magadból a fájdalmat, hidd el, lassan elmúlik.

Főleg ha még szereted, akkor nehezebb, de majd csak lesznek szebb napok is. Én mondjuk már odáig jutottam, hogy nem sírok minden nap, néha kicsit pityergek, de nem vészes. Inkább azt nem tudom elfogadni, hogy valaha is mással leszek és ő is, de erre próbálj ne is gondolni, csak jobban lehangol.

Hidd el, hogy megoldja az idő.

Nyilván ahogyan az első mondja, elfelejteni sosem fogod, én is emlékszem az összes barátnőmre (mondjuk nem volt sok, egy kéz elég a megszámlálásukhoz), sőt még sok apróságra is velük kapcsolatban.

De érzelmeket már az sem váltana ki, ha találkoznék velük. Veled is ez fog történni, az idegrendszer nem saját maga ellensége, hogy folyton idegeskedj emiatt. Szépen lecsökkenti majd a mostani állapotodért felelős hormonok koncentrációját a véredben, és átrendezi az agyadban lévő idegsejtek kapcsolódásait, hogy ne jusson eszedbe folyamatosan a volt barátod :) Bízz a szervezetedben! :)

Biztos, hogy így lesz, különben senki nem érné meg a 18 éves kort, mert az első "óriási" tiniszerelem végén érzett folytonos lelki fájdalom öngyilkosságba hajszolna mindenkit :D

(Nem rajtatok nevetek, ne értsétek félre)

Fel a fejjel srácok, ti legalább együtt lehettetek azzal akit szerettetek, én meg már egy hónapja próbálok kiverni a fejemből egy hölgyet, sikertelenül :)