Ha egy nő lefekszik a férfival, majd a férfi dobja, de a szex viszont jó volt, akkor miért bánkódik a nő?

Egyes nők (nem mind, hagyjuk a primitív általánosítást) akkor fekszenek le valakivel, ha komolyabb kapcsolatot szeretnének, és azt hiszik, hogy ez a másik fél fejében is így működik. Ilyenkor gyakran szidják a férfit, pedig a döntést ők maguk hozták meg, ezt a részt sosem értettem igazán, pedig nő vagyok. A felelősség az enyém. Ha úgy döntök, hogy lefekszek valakivel, akkor vállaltam a döntésem következményeit, akkor is, ha utána elhagynak.

Azt viszont meg kell hagyni, hogy a legtöbb férfi szereti a kapcsolat elején áltatni a másik felet, többet mutatni, jobban szórakozni, és jobban nyomulni a szex kedvéért, aztán beleunnak és tovább lépnek. Egy-két naív nő hiheti azt, hogy ez egy alakuló kapcsolat. Aki azonban tudja, hogy működnek ezek a dolgok, az kiszúrja a méhecskét, aki virágról-virágra száll, és nem hiszi el, hogy herceg, szimplán csak egy bunkó kis rovar, és elhajtja az orra elől, ennyi.

Mert az érzik, hogy kihasználták őket.

(Ami néha igaz is)

Egy nő érzelmileg is ki van szolgáltatva míg egy ffi nem. (most tekintsünk el attól az esettől, mikor mindkét fél úgy megy bele a dologba, hogy érezzük jól magunkat, csak ennyi és nem több).

Már az ismerkedés korai stádiumában is érzelmek vezérlik. Ha meg jó is volt a szex, akkor meg aztán pláne, mert akkor meg minél többször szeretne a hancúrlécen lógni, mert -ás ezt őszintén mondom- a pasik legtöbbje képtelen örömöt okozni a nőnek.

Csak ismételni tudom az elhangzottakat.

Valamint egy nőnek nagyon bántó tud lenni, hogy nem volt elég jó ahhoz, hogy megtartsa a hímet.

Én átéltem ilyesmit. Ráadásul még a szex se volt nagy szám. Az egyik esetben kifejezetten rossz volt.

Azért mert szar érzés, hogy csak üríteni kellettem valakinek, másra nem. Ha előre lefektetjük, hogy ez egy barát + extrás egyszeri dolog lesz , vagy ilyesmi, az oké, mert az előre meg van beszélve, eldöntheti a nő, hogy belemegy e vagy sem. Elvégre mindenkinek vannak szükségletei ...néha.

De az, hogy hetekig, hónapokig randizgatsz valakivel, elkezdesz érzelmileg kötődni (nem csak szerelemnél lehet szar ez)majd megtörténik a szex, aztán kidobnak mint egy rongyot, nagyon rossz és megalázó.

Ha te ezek után nem éreznéd magad szarul, akkor a te készülékedben van a hiba.

"Azt viszont meg kell hagyni, hogy a legtöbb férfi szereti a kapcsolat elején áltatni a másik felet, többet mutatni, jobban szórakozni, és jobban nyomulni a szex kedvéért, aztán beleunnak és tovább lépnek."

Nem feltétlenül csak a szexre hajtás van emögött.

A nők jellemzően egy, max két találkozó után eldöntik, hogy szerintük lehet-e valami az adott férfival. Ha addig nem tudod levenni a lábáról, nem érzi a "bizsergést", akkor neked annyi volt.

Ennyi idő alatt igaziból nem sok esélyed van, hogy sok mindent megmutass magadból, tehát ha csak simán úgy áll hozzá a férfi a dologhoz, hogy ismerkedjünk, akkor nagy valószínűséggel nem fogja tudni ennyi idő alatt beindítani azt a bizonyos bizsergést. Tehát ha látsz esélyt arra, hogy ez a nő lehet a megfelelő, akkor teperni kell: nem ismerkedni, hanem udvarolni. Ha az udvarlás jól sikerül, akkor lesz majd esélyed ismerkedni. És csak ha már kellően megismertük, akkor tudjuk eldönteni, hogy tényleg kell-e a nő.

És egy férfinak ehhez jellemzően lényegesen több idő kell: sokkal kevésbé zárunk eleve ki valakit, viszont sokkal alaposabban mérlegelünk utána.

A nők meg gyakran pont ellentétesen állnak hozzá: sokkal durvábban szelektálnak már a legelején, de ha azon továbbjutsz, akkor lényegesen könnyebben és gyorsabban kezdenek el érzelmileg kötődni, és hajtják a kapcsolatot előre.

Szóval emiatt simán van olyan, hogy a pasi "elcsábítja" a nőt, az beleesik, és a pasi kb. addigra jut el odáig, hogy el tudja dönteni, hogy mégse ez a nő kell nekem.

Ez meg a női szemszögből könnyen úgy néz ki, hogy csak játszadoztak velük, pedig a férfi komolyan mérlegelte a dolgot, csak ahhoz, hogy ehhez lehetősége legyen, ahhoz alkalmazkodnia kell a női elvárásokhoz.